ELMONDANI MINDENT

Elmondani mindent, ez minden,

De nincs elég szavam és nincs bátorságom.

Lazán dobálok össze sok álombeli képet,

De értem a világos beszédet.

Elmondani mindent, ez minden.

Egy szív örömét, egy test melegét,

Elmondani szeme fényét,

Ajkáról lecsókolni az idő derét.

Elmondani mindent, ez minden.

A szerelmet, mely ég és ropog,

Mint tűzben a száraz gally.

Az édes ölelést, amitől a lelked halhatatlan.

Elmondani mindent, ez minden.

A nagy érdeklődésre való tekintettel, május 1-én

és ezután

minden szombaton féláras, takarékos szombatot tartunk!

10 órától 14:30-ig:

• Voll diagnosztika /egészségállapotfelmérés egy-egy adott szerv jelenlegi állapota/

■   Talpmasszázs

■   Manikűr, pedikűr

■   Újépítésű műköröm / zselé / francia, fehér, szines véggel

ebédszünet,

/ minden vendégünket svédasztalos salátákkal kínáljuk /

15:00-tól: Belső barangolás, Lélekismeret az alapoktól...

Szerelem, szabadság, egyedüllét..

A szerelem az élet legnagyobb kísérlete, és akik anélkül élnek, hogy a szerelemmel kísérleteznének, sosem fogják megtudni, mi is az élet. Örökké a felszínen maradnak anélkül, hogy leereszkednének a mélybe.
A kiindulópont önmagad szeretete kell, legyen. Mindenki ismeri a mondást, hogy „aki nem szereti önmagát, másokat sem tud szeretni”, mert a részleteket tekintve talán vannak köztünk különbségek, de alapvetően ugyanannak az egy természetnek a részei vagyunk.

Halhatatlanság

Senki nem hal meg. Mindenki ott él valamiben vagy valakiben.

Tegnap este, egy újabb álom.
Ma este is egy csodálatos helyen járok.
Látom a teliholdat fényesen ragyogni.
Látom a fátyolfelhőket az égen haladni.
Csak ülök és bámulom a csillagokat. 
Lágy szellő simogatja arcomat ,
Közben a hold egyre magasabban halad.
Kitisztult az ég, csend van minden hallgat.
Egyszer csak egy arcot látok kirajzolódni az égen,
Csillagokból rajzolódik ki éppen.
Egyre tisztább a kép, egyre határozottabb.
Két szeme az égen a két legfényesebb csillag .

HALGAT A SZÁM

Én vagyok benned a vágy
És te vagy bennem a láz,
Mert minden szívdobbanás
Nekünk élő vallomás.

Szemed a szemembe néz,
Gondolatom oly merész,
Mert megáll bennem az ész
Azt mondom mindenre kész.

Kezed, ha kezemhez ér
Szívem elönti a vér,
De tőled semmit se kér,
Mert mindennél többet ér.

Hallgat a szám a szádon
Nekem mind ez csak álom.
Érzem benned a lángom,
Mert átjön a ruhádon.

Szívünk együtt kalapál
Idő soha meg nem áll.
Perc az, mindig tovaszáll,
Legyen örök minden nyár.

,,A szívet azért rejtette el Isten, hogy ne lássa senki amikor megszakad!"

Szeresd a szíved!

Kövesd!
Újítsd meg!
Bizz benne!
Ne add ki túl könnyen, de add bele mindenbe!
Öntsd ki valakinek!
Tartsd közel szeretteidhez!
És bárki is próbálta összetörni, sose félj kitárni!
Akár hideg, akár meleg, s még ha kőből is van, vigyázz rá nagyon!
Ő a központja mindennek ami vagy!

,,Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya.

A. J. Christian: Boldogság



" - Miért nem vagyok boldog?
Hogyan lehetnék boldog?” - kérded a tanítót, gurut vagy a pszichológust.
Az ember az idők kezdete óta keresi a választ, ám érdekes, azt, hogy:
" - Miképp lehetnék boldogtalan?”- sosem kérdezed.
Erre a kérdésre ismered a választ, a boldogtalanság átélése tökéletesen megy.

Magáról a Boldogságról nem lehet beszélni, nem lehet írni.
Az örömöt csak átélni, megélni lehet; az elmélkedésre csak akkor kerül sor, ha az ember már kiesett a boldogság örök harmóniájából.

"Minek is élünk?"-sokan ezt kérdezik, 
Persze válasz egyszer sem érkezik. 
De mit jelent az a szó, hogy élet?

Kell hozzá egy test, és kell egy lélek. 
Kell egy életút, amit sorsnak hívnak, 
Mit elejétől végig előre megírnak 
Mint egy regényt, melyben tied a főszerep, 
És mire eljátszod, véget ér az életed.

S közben, ha elrontottad, visszamenni nem lehet, 
Inkább tovább játszol, mert érdekel, jövőd mit rejteget. 
Boldog leszel, vagy talán boldogtalan? 
Ezen gondolkodsz minduntalan. 
S ha az életben már nem maradt semmi más, 
Csak a kevés öröm és a sok csalódás, 
Akkor sem tudsz ellene mit tenni, 
Mert az élet rögös útján végig kell menni!

TEMPLOMBAN

Olyan vagy, mint az élő hittan.
Az Isten pap nélkül is itt van,
Itt nincs ministráns, nincsen oltár,
csak amit nekem varázsoltál.
Hát kezemen már kezed látom,
eligazítod a poháron,
bár nem iszol a miseborból,
de hörpintesz egy szót a sorból.
s én lesek, nehogy kifelejtsem,
míg sorok mögé bújsz a versben,
hát odahagyom az egészet,
és pipacsot írok, meg rétet,
s a harmatban, amit a fű hagy,
egy zöldet csillogó derű vagy,
és látszik, amint zárt gerezdjén
egy piros táncra kér a napfény.