Félelmeink legyőzése... ÉRTS! BOCSÁSS MEG! SZERESS!

MEG TUDSZ BOCSÁJTANI TÉNYLEG?

Vas, 06/01/2008 - 17:03 - zentestmester

 

Nemrég olvastam egy csodás idézetet, szeretném közzétenni mindenkinek okulásul!
Vajon most Te, aki olvasod soraimat, rendelkezek azzal a hatalmas Erővel, amit a Megbocsájtás képes adni?
Azt mondod: "szeretlek...."
Ám ha hibázom, elítélsz.
Akkor szeretsz csak, ha "jókisfiú, vagy jókislány vagyok"? Ha megfelelek Neked?
Én azt mondom, nem is szeretsz igazán.
Hadd jöjjön tehát az idézet:

"Hogy mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egészen pontosan bemérni, hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani.

 

 

 

 

És Te.....ismered?

Ismered azt az érzést, mikor lefekszel, szeretnél aludni, nagyon szeretnél, de az álom sehogy sem jön, a gondolatok kavarognak a fejedben, valami feszültség szorítja össze a gyomrod, egyre idegesebbé válsz, mert minél jobban szeretnél elaludni, annál erősebbé válik a tudat, hogy nem fog menni, csak kínlódás lesz az éjszaka? Fel kellene kelni, csinálni valamit, elfoglalni magad, de valójában tisztában vagy azzal, hogy nem tudná lekötni a figyelmedet semmi, hiába próbálnál meg mondjuk olvasni valamit, a legérdekfeszítőbb regény mondatai is összefolynának a szemeid előtt, mert ott van benned valami, ami minden érzésedet, gondolatodat uralja, rád telepszik, föl s alá járkál a tudatodban, és minden mást elnyom, ural téged, irányít, hatalmában tart.

 

A szeretet ereje

 

 A szeretet ereje...A szeretet mindent meggyógyít! Főleg azokat a sebeket,melyeket más okozta. S érdekes,hogy a más okozta sebeket más gyógyítja be,ez így nem fer. Hiszen, aki okozta annak kellene ápolni, de persze az okozó nem mindig veszi észre,hogy mit is okoz. Csak könnyeket lát és ő ezt fel sem fogja,hogy mit tett,pedig lehet,hogy egy lélek tört össze. Nem hallja a darabok elrepedését amely akár olyan mint ahogy a kristály pohár összetöri, igen az emberek lelkét a kristály poharakkal lehet összehasonlítani.

Szorongás helyett szerelem!

A félelem, a harag, a féltékenység pokollá tehetik életünket. Ugyan ki ne ismerné ezeket az érzelmeket? Egy csípõs megjegyzés párunk részérõl, és a harag azonnal feltör belõlünk. Vajom mi van a háttérben?

Miben különbözik a félelem a szorongástól? 

Elsősorban abban, hogy a félelemnek van konkrét tárgya. Mindig ettől vagy attól félünk: aggódunk a gyerekeinkért, nehogy leégjen a napon, félünk, hogy nem tudunk jól teljesíteni a munkahelyen, az ágyban, stb.

Bánat – szorongás – depresszió   „Szinte mindenki felismeri, hogy jobbá válhat, mint amilyen és hogy jobban tudná végezni a dolgát, mint ahogyan eddig csinálta…” Szomorúság, bánat, lehangoltság, szorongás, depresszió – ugye milyen ismerős szavak, kifejezések ezek manapság. Nagyon gyakran értetlenkedünk: miért nem vagyunk képesek megtenni, amit kéne, bár eddig ment minden, mint a karikacsapás. Találkozunk sok olyan embertársunkkal is, aki kifelé boldognak mutatja magát, holottvalójában, belül egyáltalán nem az.

A problámák okozoi a negativ energiák áramlása.Ezért a test és a lélek harmoniája nagyon fontos.A pozitiv energiák csak akkor érvényesülnek igazán,és vonzák magukhoz a számunkra oly fontos dolgokat.Mindennek meg van az oka ,hegycsucs és hullám völgy,rossz és jo szériák változása,csalodások és örömök.Életünk során hozunk kis és nagy döntéseket amivel alakitjuk sorsunkat.Csak mindig az a kérdés ujbol és ujbol :vajon jol döntöttem  e????Biztosnak tünö talaj ingovánnyá válhat és biztonságérzetünk már el is illant.Elveszitünk érzelmeket, barátokat, anyagi javakat, megindulunk  a lejtön.De mindennek mint már emlitettem meg van a maga oka.Keresni és orvosolni kell.Vagy megelözni.Kapunk jeleket,de nem figyelünk rá,nem vesszük észre ,vagy egyszerüen nemakarunk tudomást venni rola ,mert igy kényelmessebb.Aztán ha a dolgaink rosszirányt vesznek nemértjük miért.Kétségbeesés fájdalom düh és elkeseredés vesz rajrunk eröt ,a tehetettlenség érzése lebénit minket.Bevételeink elapadnak pénzünk forrássa elvékonyodik vagy  kiszárad.Peddig mindezt elkerülhetnénkMert van ami utat mutasson nekünk!

 

FORRÁShttp://msnjosda.mindenkilapja.hu/

 

 

 

 

 

Szeretni, elveszíteni, elhagyni, elengedni. Veszteségeink.
"Ki mondta, hogy valaha vége lesz,
Vége a szerelemnek és a gyásznak?"

Előbb vagy utóbb mindannyiunknak meg kell tanulnunk, több-kevesebb fájdalommal, hogy a veszteség az emberi lét örökös velejárója. A gyász az a folyamat, amellyel veszteségeinkhez alkalmazkodunk.


"A gyász nehéz, lassú, rendkívül fájdalmas, apró lépésekkel haladó belső folyamat, amelyben elengedjük azt, amit vagy akit gyászolunk."
Freud

Azt, hogy mi módon gyászolunk, hogyan, mikor és miként ér véget, számtalan dologtól függ: például a mi életkorunk, az elvesztett személy életkora, mennyire voltunk felkészülve a veszteségre, szerettünk hogyan adta meg magát a halálnak.

 

"Színház az egész világ, 
És színész benne minden férfi és nő: 
Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár 
Életében..."

(William Shakespeare: Ahogy tetszik)

 

 

"Az élet játék - játszd!" Kalkuttai Teréz anya is ezt mondja Az élet himnuszában. Mindenki szerepet játszik, anyát, gyereket, főnököt, beosztottat, bartátot, házastársat, szeretőt stb... Van aki másoknak segít, akad aki saját hasznát nézi. Előfordul, hogy sokkal többmindent elérhetett volna, vagy megkaphatott volna az ember (talán amit nem is feltételezett volna), ha őszintén fejezi ki magát, gondolatait, vágait, céljait!