A XXI. század tele van fóbiákkal. Ahogy megjelennek a technikai eszközök, úgy születnek a hozzájuk kapcsolódó félelmek is. A tudomány eddig több mint ötszáz különféle fóbiát ismer, ami évente körülbelül tizenöttel emelkedik. Az ember fél a környezeti ártalmaktól, a katasztrófáktól, a sugárzástól, a mobiltelefontól, a számítógéptől, a petárdáktól, a gombamérgezéstől, lassan már az ételtől és az italtól is.

Elképesztő, mi mindentől félünk! Félelmünk nagyobbrészt tanult félelem. Egy Brazíliában élő író megírta a világ első olyan szótárát, amelyben 1029 féle fóbiát gyűjtött egybe. A félelmeket le lehet győzni. Az ember is félt a magasságtól, majd felrepült az égbe, félt a mélységtől, és lemerült a tengerek, az óceánok fenekére. Meg kell változtatni gondolkodásodat és neked is menni fog! A félelem egészséges érzelem, hasznos dolog, segít a túlélésben. A fájdalomhoz hasonlóan jelez a szervezetnek. Akkor van baj, amikor elhatalmasodik rajtad. Ilyenkor felül kell kerekedni rajta, le kell győzni, gyakorolni kell. Az ejtőernyősök, a hegymászók is ugyanezt teszik. Meg kell tanulnod, hogyan lehetsz úrrá a félelmeiden.

Egy kis történelem

A történelem során mindig féltek valakitől. Féltek a vikingektől, a barbároktól, a tatároktól, a besenyőktől, Dzsingisz kántól, Nérótól, Nagy Sándortól, a törököktől. Rettegtek Rettenetes Ivántól, Napóleontól, háborúktól, cselszövésektől, keresztény- és boszorkányüldözésektől. A fáma szerint a félelemnek köszönhető Velencének, az Adria királynőjének a születése, hiszen ha Attila, „Isten ostora”, barbár módon nem kergette volna el az északolasz városokból a lakókat, akkor ők sem menekültek volna a lagúnák közé.

Hérodotosz szerint a szkítáktól is rettegtek, akik a legyőzött ellenség véréből ittak, bőrét lenyúzták, majd a nyergükre akasztották, a koponyájából pedig serleget készítettek. Az ókort és a középkort végigkísérte a mérgektől való félelem. Még a látnokoktól is féltek! Olyannyira, hogy Saul király idejében minden látnoki tevékenységet betiltottak. Saul mégis segítségért fordult egy endori halottlátó asszonyhoz, és kérte, hogy idézze meg Sámuel próféta szellemét. Sámuel megjelent, és elmondta neki, hogy Isten elfordult tőle, már nem Izrael királya többé. Megjósolta Saul másnapi halálát is, ami bekövetkezett.

A görögök úgy vélték, hogy a sorsukat láthatatlan erők irányítják. A sorstól való félelem jelenik meg a görög tragédiákban. Gondolj csak az Oidipusz király főhősére, aki egész életében egy jóslat ellen harcolt, és félt attól, hogy bekövetkezik! Nagyon féltek az üstökösöktől és a napfogyatkozástól. Seneca így írt erről: „Ha ilyen tüzes test jelenik meg az égen, az emberek nem tudják, csodálkozzanak-e, vagy reszkessenek a félelemtől.” Talán a legnagyobb pánikot az 1528-ban megjelent üstökös keltette. Ahogy egy francia orvos írta: „Olyan borzalmas és félelmetes volt, hogy sokan szörnyet haltak a rémülettől, vagy belebetegedtek.” A látvány a Bibliában leírt behajlított karhoz hasonlított, amely éppen le akar sújtani.

A csillagászati jelenségek közül a teljes napfogyatkozás volt a legijesztőbb az emberek számára, hiszen a Nap elvesztése az élet elvesztését jelentette. Rettegtek, pánikhangulatba kerültek a távol-keletiek, akik óriás sárkányt képzeltek az égre, amely bekapja a Napot. Az indiánok abban hittek, hogy ilyenkor az egerek rágják a fogyó égitesteket. A világ minden részén nagy lármával űzték el a Napot és a Holdat megkörnyékező gonosz szellemeket, képzeletbeli lényeket. A rómaiak is így tettek ilyenkor. A keresztények harangokat kongattak, hogy megijedjen az ördög. A középkorban Európában nagyon féltek az „égi mérgezéstől”, ezért gondosan befedték a kutakat, majd a pincékbe bújtak.

A természeti népek hosszú fohászokat küldtek a Holdnak, nehogy bosszúval fizessen nekik, és kérték, hogy győzze le a sötétséget. Az inkák a világ végétől féltek teljes holdfogyatkozáskor, mert azt hitték, hogy beteg a Hold, és meghal. Az eszkimók elrejtették az élelmet, és bezárkóztak otthonukba, mert attól féltek, hogy a Hold eljön értük.

A Borneó szigetén élő dajak harcosok és ifjak nem ettek őzhúst, mert attól féltek, hogy félénkek lesznek, mint az őzek. Az afrikai zulu lányok pedig nem esznek disznóhúst, nehogy a gyerekük olyan legyen, mint a disznó. Pápuában félnek a halottól, ezért úgy kötözik meg őt, hogy kezét a mellére teszik, és térdét egészen az álláig felhúzzák. Kerülik a halottasházat, rögtön elégetik az elhunyt alvógyékényét. A ghánaiak félnek a kaméleontól, mert saját mítoszuk szerint az állat halált okoz. Tunéziában úgy vélik, hogy a kaméleon ölni tud. Egyszerűen ráköp a kígyó fejére, és végez vele. A bantu nép is fél a kaméleontól. A mongolok a halottaktól félnek. A közben elhunyt ember ajándékait alaposan megtisztítják, és úgy adják oda másnak.

Kárpátalján szüléskor féltek az idegen látogatótól, még a bábától is, mert boszorkánynak tartották. A házak tele voltak szimbólumokkal, melyek védték a lakóit a gonosztól, a negatív erőktől. A betegségek okozóit a szélben lévő rontó lényeknek tulajdonították. Féltek attól, ha a kisgyereket átlépi valaki, akkor nem nő meg. De nem volt szabad tükörbe sem mutatni a kicsit, mert megvakul. Sok helyen úgy tartották, ha seprűvel verik a gyereket, ágyba fog vizelni, ha a bölcsőjét üresen ringatják, akkor pedig meghal. Egy éven aluli gyerek haját, körmét nem volt szabad levágni, nehogy tolvaj legyen belőle. Féltek a gyermekágyban elhunyt asszony holttestétől, mert azt gondolták, hogy visszajár gyermekeihez, ezért ruhájába tüskét szúrtak. Ennek a szokásnak a gyökerei a neolitikumig nyúlnak vissza, amikor a halott fejét, végtagjait levágták, mellkasát nyíllal, dárdával átszúrták, tetemére vagy sírhantjára köveket helyeztek, hogy ártó szelleme vissza ne térjen, és ne kísértsen.

A hagyomány szerint nemcsak a szibériai sámánoknak, hanem a világ valamennyi varázslójának félelmetesnek kell lennie. Álarcaikkal, ruháikkal, hangszereikkel fokozzák ezt a hatást. Az igazi sámánt már születésekor felismerik, mert valami furcsasággal születik. Például foggal, több fogsorral vagy ujjal, de burokban is jöhet a világra. Az ilyen kicsiket tisztelet és félelem övezi. A tükör is lehet félelem forrása. Ma is félnek attól, ha a tükör leesik, mert akkor a lány, úgymond, hét évig nem megy férjhez. Sarokra sem szabad ülni, mert akkor a lányt nem veszi el senki.