Az, hogy félünk, úgy tűnik, mintha teljesen magától jönne, mintha automatikus lenne, a saját kontrollodon túl. Ez semmi más, mint egy olyan tett, amit te megtudsz tenni és nem kell, hogy automatikus legyen.
Az én kontrollom mindent át tud venni, ami nem lényeges. Miközben az én saját irányításom mindent tud és irányít is, ha tulajdonképpen választom. A félelem nem kontrollálható általam, de önkontrollálható.
A félelem megállíthat engem, hogy neked tudjam adni a kontrollomat (irányításomat, segítségemet).
A jelenléte a félelemnek azt mutatja, hogy te felemelted a tested gondolatát a tudati szintedre.
Személyesen tesz felelőssé érte. Egy nyilvánvaló összekeveredése a szinteknek.

Én nem támogatom, hogy a szinteket összekeverjük és teljes káoszába legyünk, de azt kell választanod, hogy ezeket kijavítod, kifésülöd. Az nem elég kifogás, hogy egy rossz, meggondolatlan viselkedésre azt mondod, hogy nem tudtam segíteni magamon, nem tudtam kontrollálni.
Miért is kellene megbocsátanunk meggondolatlan, buta gondolkodást és kérdést.
Itt egy összekeveredés van, amit te tulajdonképpen jól tudsz tisztán látni. Pl. hiszed azt, hogy felelős vagy azért amit csinálsz, de azért nem amit gondolsz. Az igazság az, hogy te arra is felelős vagy amit gondolsz. Ugyanis csak ez az egyetlen szint, ahol te gyakorolhatod a választási jogodat.
Amit te csinálsz mindig arról a szintről jön, amit te gondolsz. Nem tudod elszeparálni magad az igazságtól azzal, hogy önkormányzatot adsz a viselkedésednek.
Ez általam kontrollált automatikusan, ahogy a gondolataidat aláhelyezed az ÉN vezetésének.
Az ÉN vezetésemnek. Bármikor félsz, az egy biztos jel arra, hogy megengedted a tudatodnak, hogy rosszul kreáljon és nem engedted, hogy ÉN vezesselek és segítselek.

Tévedsz ha azt hiszed, hogy ha kontrollálod az outcome-ot (eredményt) a hibás teremtésednek az gyógyulást hoz. Amikor félsz, rosszul választottál. Ezért érzed magad felelősnek.
A gondolatodat kell megváltoztatni, nem a viselkedésed és ez csak akarat kérdése.
Nincs szükséged vezetésre, csak a tudat szintjén. Korrigálásra csak a változás szintjén van szükség. Változás szintje pedig nem a symptom szint. Ott nem dolgozik.

A félelem korrigálása a te felelősséged. Amikor a feloldását kéred a félelmednek, azt akarod, hogy ne legyen, ne is létezzen az eredménye. E helyett neked azt kellene kérni,- hogy mi okozta a fennálló helyzetet. Ez a körülmény mindig oda vezet, hogy valahol szeparált akartál lenni.
Ezen a szinten te tudsz segíteni. Te túlságosan is tolerálod a tudatodnak a csapongásait és nagyon passzív vagy megbocsátani a tudatod hibás kreációit. A közvetlen eredmény az nem fontos, de az alapjában vett gyökereknél történt hiba az nagyon fontos.

Ezeknek a korrigálása mindig ugyanaz. Mielőtt bármit is csinálsz, kérdezz meg Engem.
A te választásod harmóniában van- e az Enyémmel. Hogyha igen, akkor semmi okod félelemre a jövőben.

A félelem az mindig jele egy feszültségnek. Abból ered, hogy amit akarsz az konfliktusban van azzal amit csinálsz. Ez kétféleképpen jöhet létre.
- Egyik, hogy egyidejűleg vagy egymást követően konfliktusban álló dolgokat választasz.
Ez hoz létre konfliktált viselkedést, amit a tudatos részünk tolerálhatatlannak tart és dühös, hiszen az teljesen mást akar.
- Másik az, hogy úgy viselkedsz ahogy hiszed, hogy neked kellene, anélkül hogy azt teljes szívvel akarnád. Ez okozza, hogy folyamatosan ugyanúgy viselkedsz, de nagy feszültséggel.

Mindkét esetben a tudat nincs összhangban a viselkedéssel és ez azt eredményezi, hogy azt csinálod amit nem teljes szívből akarsz csinálni. Ez összevisszaságot hoz, ami pedig dühhöz vezet.
Ezt pedig a kivetítés követi. Bármikor félsz az azért van, mert még nem döntöttél.
A tudatod megosztott és a viselkedésed kényszeredetté válik. Csak a viselkedést változtatni és úgy próbálni megoldani a hibát nem elég. Az csak a második típusúból első típusú konfliktust csinál, de a félelmet nem oldja meg.

Lehetséges egy állapot amelyikben te az Én vezetésem alá vagy képes rendelni a tudatodat, mindenféle különösebb nehézség nélkül. Csak azáltal, hogy hagyod (engeded), de ezt nem fejlesztetted még ki.
A Szent-lélek nem tud többet kérni (tőled), mint amennyit csinálni (tenni) akarsz. Az erő tenni az osztatlan tudatból
(döntésből) jön. Semmilyen feszültség nincs tenni az Isten akaratát attól a pillanattól, ahogy realizálod, hogy az a tiéd is. A lecke egyszerű, de könnyen eltéveszthető.
Ezért újra megismétlem és kérlek, hogy figyelj.
Csak a te tudatod képes félelmet csinálni. Akkor teszi amikor konfliktusban van azzal amit akar és ezzel elkerülhetetlen feszültséget kreál. Mert amit akar és amit csinál nincs összhangban.
Ez helyreállítható egy közös cél elfogadásával.

Az első korrigáló lépés ezt a hibát kijavítani az, hogy tudd, hogy a konfliktus a félelem kifejezése.
Mondd magadnak, hogy valahogy nem a szeretetet választottad, különben félelem nem jött volna.
Ezután az egész csak pragmatikai lépések sorozata egy nagyobb (magasabb) szintű folyamatban, amely a vezeklés, bűnhődés elfogadása, mint gyógyír.
- Tudd, hogy ez félelem
- Félelem a szeretet hiányából fakad
- A gyógyír az a tökéletes szeretet
- Tökéletes szeretet az vezeklés (bűnhődés) jóvátétel.

Kiemeltem már, hogy a Csoda vagy a vezeklés (jóvátétel) kifejezése, az mindig a jele annak, hogy értékes, tiszteli az értékest (érdemes tiszteli az érdemest). A felismerése az érdemnek helyreáll a vezeklés által. Nyilvánvaló tehát, hogy amikor félsz, akkor belehelyezted magad egy szituációba, ahol vezeklésre van szükséged. Valami nem szeretetteljest választottál. Ez a szituáció, ahol vezeklés volt felkínálva.
A gyógyírre való szükség inspirálta azt a helyzetet (állapotot). Ha csak azt veszed észre, hogy szükséged van a gyógyírre, attól még a félelem marad. Viszont ha elfogadod a gyógyírt, a félelem kitörlődik (megszűnik).
Ez ahogy az igaz gyógyulás történik.

Mindenki érez félelmet. Pedig csak egy kis okos gondolkodás szükségeltetik, hogy realizáld miért félsz. Csak néhány ember hálás az igazi tudati erőnek és senki nem marad tudatában ennek mindig.
Ha viszont meg akarod menteni magad félelmektől, akkor muszáj tudomásul venned valamit.
A tudat nagyon nagy hatalommal bír, soha nem veszti el a teremtő erejét. Minden pillanatban teremt.
Soha nem alszik. Nehéz észrevenni, hogy gondolat és hit hatalmas erővé fonódik és hegyeket képes mozdítani. Először azt gondolod, hogy ilyet hinni magadról arrogáns (egoizmus), de az nem az igazi ok amiért nem hiszed. Inkább azt hiszed, hogy a te gondolatod nem befolyásoló, mert tulajdonképpen te félsz tőle. Ez lehet, hogy könnyít a bűntudatodon, de azzal fizetsz, hogy impotensnek nézed a tudatodat.
Ha te hinnéd, hogy amit gondolsz az befolyásoló, lehet hogy a félelmed elmúlna, de nem tisztelnéd azt. Minden gondolat valamelyik szinten formát ölt.

1. lecke.
Bármi, amit látok ebben a szobában, az utcán, ezen a helyen, semmit nem jelent.
A Course In Miracles
(fordítás: http://comtud.com)