Ha őszintén feltesszük magunkban a kérdést, hol ill. mivel rontottuk el a kapcsolatot, akkor hajlamosak vagyunk magunkat kívülállónak tekinteni, s a másikat okolni mindenért, holott ez nem ilyen egyszerű...

 

Miért nem egyszerű?

Én egy olyan jelenségre lettem figyelmes, ami szépen araszolgatva kerített mindkettőnket hatalmába:

Ahogyan teltek múltak a házas évek, egyre inkább saját képünkre akartuk átformálni/megreformálni partnerünket.

 

 

 

Együtt járnak ők sok éven át. A fiú meg a lány két jóbarát. 
Hideg tél, mely örzi a nap sugarát, kinn találja öket az utcán. 
Fogják egymás kezét, beszélgetnek. 
Sokat suttognak egymásnak szép szerelmes szavakat. 
Egy napon így szól alány: -Gyermeket várok, szép kisbabát. 
Sugárzott szeméből az öröm, de a fiú nem szól csak elköszön. 
Nem látta többé a lány. 
Elment némán és ridegen. 
Ez volt hát a nagy szerelem?! 
A lány megszülte a kisfiút. 
Kék szeműt és barna hajút. 
Boldog volt nagyon a lány.

Csak egy vándor voltál
A szerelem országútján
Néha-néha vettek fel
De az igazi nem jött el.
Mégis mindig vártad
Tiéd lesz a kincs
És most úgy érzed
Gazdag vagy, pedig semmid nincs.

Csak egy vándor voltál
A szerelem országútján
Néha-néha vettek fel
De az igazi nem jött el.
Mégis mindig vártad
Tiéd lesz a kincs
És most úgy érzed
Gazdag vagy, pedig semmid nincs.

 

...... mint a rajzolás: néha gyorsan és határozottan kell cselekednünk, a dolgokat erélyesen kézbe vennünk, és arról gondoskodnunk, hogy a nagy vonalak villámgyorsan előttünk álljanak. Semmiféle lagymatagságnak, kételkedésnek itt nincs helye, a kéz nem remeghet, a szem nem pisloghat ide-oda, hanem egyedül csak arra irányulhat a tekintet, ami előttünk van.

 

 

 

Kun Magdolna - Szeretnék

Szeretnék egy meseerdőt, olyan álommal szőtt,
elérhetőt, kis házikót patakokkal, lágyan formált dús fodrokkal.
Virággal telt selymes rétet, tücsökhangút, mely
dalra késztet, elsuhanó pillangókat, szivárványon hintázósat.
Magas hegyen lágy szirteket, rajta délceg törzsű fenyveseket, szélben hajló búzatáblát, mely égig nyújtja dús kalászát.
Ezerszínű rózsakertet, mi illatával könnyet ejtet,
hegyoldalon zuhatagot, mely a napfénytől tükröt ragyog.

 

A szerelem első látásra– 
valójában szerelem sokadik látásra?
Megláttad, és úgy érezted magad, mint akit villámcsapás ért: a közelében gyorsabban dobogott a szíved, elszorult a torkod, és valami megmagyarázhatatlan erő vonzott hozzá.

Mire vetemedik a féltékeny szerelmes?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az "útipoggyászával", egy szatyorral, amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és talált egy ülőhelyet egy még nem egészen teli fülkében. Kutatva nézett körül, és megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak. Fáradt volt a hosszú várakozástól, és úticsomagját fejpárnának használta, hogy kissé kipihenje magát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Idő és a Felejtés

A lány végre rászánta magát, és elindult. Elindult megkeresni az Időt. Hiszen orvosra volt szüksége, 
s azt mondták, az Idő minden sebet begyógyít. Márpedig igen régóta viselte azt a sebet magán, 
mely furcsa módon sehogyan sem akart behegedni. Néha úgy látszott, már-már eltűnik,
de elég volt egy zaklatott álom, egy illat, mely megtalálta, egy zene, mely fülébe kúszott, 
vagy egy ismerősnek tűnő mozdulat, és a seb újra és újra felszakadt. 
S ilyenkor újra érezte azt a régi szinte édes fájdalmat, amit szeretett volna már elfelejteni.

Nagy örömmel értesítelek, hogy új gyógyító frekvenciát használunk!

Ő a "Quantum érintés"!

Május hónapban a Prána-nadi és kineziológiai kezelések mellé bónuszként, új gyógyító frekvenciák bevonása a végeredmények felgyorsítására.

 

A szombatonként tartandó féláras napon is ajándékul kapod, megtanulhatod működését, használhatod, sőt Te is taníthatod!

 

Keresd a honlapunkon: www.naturabarlang.lapunk.hu

 

Sok szeretettel: Naturabarlang baráti kör

ELMONDANI MINDENT

 

Elmondani mindent, ez minden,

De nincs elég szavam és nincs bátorságom.

Lazán dobálok össze sok álombeli képet,

De értem a világos beszédet.

Elmondani mindent, ez minden.

Egy szív örömét, egy test melegét,

Elmondani szeme fényét,

Ajkáról lecsókolni az idő derét.

Elmondani mindent, ez minden.

A szerelmet, mely ég és ropog,

Mint tűzben a száraz gally.

Az édes ölelést, amitől a lelked halhatatlan.

Elmondani mindent, ez minden.