Milyen színű a szomorúság?

- kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt.

- Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?

- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.

- Az álmoknak is van színe?

- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.

- Milyen színű az öröm?

- Fényes, kis barátom.

- És a magány?

- A magány "Ibolya" színét viseli.

 

Virágok a sírokon, szelíden hunyorgó mécsesek pislákolnak a temetőkben, s alkonyatkor varázsosan nyugodttá, csendessé teszik a sírkerteket. Emlékezünk. Ez az ima és az elhunytak emlékének időszaka. A múltat nem feledhetjük – ez a visszatekintés és a jövő parancsa.

 

 

 

 

Egy szál gyertya, mely végig ég. 
Egy Élet, amely véget ért. 
Itt hagytad azokat, kik szeretnek Téged, 
De emléked örökre a szívünkbe égett! 

A múltba nézve valami fáj! 
Valakit keresünk, aki nincs már. 
A temető csendje ad Neked nyugalmat. 
Emléked szívünkben ÖRÖKRE MEGMARAD! 

Kicsordul a könnyünk a sírodnál. 
Mélységes a fájdalom, hogy távoztál. 
Mi szólítunk...,a néma sír nem felel, 
DE SZÍVÜNKBEN ÖRÖKRE ITT LESZEL!!!"

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A fájdalom, mi kibírhatatlan, A kötődés, mi leírhatatlan.

pFiHgu , [url=http://yykvindjojhw.com/]yykvindjojhw[/url], [link=http://nwqmozxuprzj.com/]nwqmozxuprzj[/link], http://rpkgrtuymtvo.com/

„Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. 
Először meg kell érezned a lelkét....
Ha a lelke felől nézed, az első réteg a fájdalom, a múlt és a jelen sebei.
Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, 
a gyengédséget, a cirógatás vágyát.
Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, 
a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, 
a hatodikban a gyönyör cirógatását, a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tiéd.

 

 

Az élet velejárója. Ha van öröm, van bánat. Ha van szeretet, van gyűlölet. S ha van bizalom, van csalódás is.
Végül is fontos tényező.
Az ember csalódás nélkül észre sem veszi, hogy mennyire fontos dolog tartozott az életéhez. Csak éli, de nem néz bele mélyebben. Kell hozzá egy csalódás, hogy visszanézzen... belemélyedjen. Ilyenkor át is értékeli. Talán még újra is éli. Lepereg előtte, mint élete halála pillanatában. Talán felbukkan még az is, hogy hol romlott el.

Megbocsátani fontos!

 

 

A megbocsátás azt jelenti, hogy nem akarunk megtorlást egy múltban elszenvedett igazságtalanságért, és elengedjük a szóban forgó dolog miatt érzett sértettségünket. A hosszasan dédelgetett harag és neheztelés ugyanis fizikailag és érzelmileg is kimeríti az embert, ezért fontos, hogy meg tudjunk bocsátani másoknak és saját magunknak egyaránt.

 

A legtöbben már gyermekkorunkban megtanultuk, hogyan bocsássunk meg, és hogyan fogadjuk el mások bocsánatát.

Bármennyire bántja az igazságérzetedet de a reinkarnáció követői szerint igaz: mindenki csak valamilyen próbatétel árán léphet a tökéletesség felé.

 

Az indiai gyökerű vallások szerint nem csak egyszer születünk. A reinkarnáció oka, hogy egyre többet tapasztalva, folyamatosan csiszolgassuk magunkat, ezzel újra Istenhez hasonlóvá váljunk, így visszatérhessünk hozzá. Ebben a „csiszolgatásban" van segítségünkre a többi ember.

A diktátor beállítottságú főnök a folyamatos szekálásával, a szenvedélyes iskolai tanár, aki egy életre megszerettet vagy megutáltat velünk egy témát, de még az igazoltató rendőr is.