Szeretettel köszöntelek a Összetört lelkek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Összetört lelkek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Összetört lelkek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Összetört lelkek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Összetört lelkek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Összetört lelkek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Összetört lelkek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Összetört lelkek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
10 éve | Novákné Gajdics Anikó | 0 hozzászólás
Leszünk-e óceán?
Figyeld meg az óceánt. Eszedbe sem jut, hogy apró
cseppekből áll, csak a hatalmas víztömeget látod. Méltóságos. Egységben
van. A cseppek nem vitatkoznak, melyik nagyobb, melyik kisebb, mert
tudják: csak együtt lehetnek azzá. Pedig nincs két egyforma vízcsepp.
Mindegyik más. Különleges. S ezt tudják, érzik. De tudják, és érzik azt
is, hogy a különlegességükkel együtt, összesimulva lehetnek hatalmasak,
nagyok, békések, vagy éppen magas hullámra törők.
Mi, emberek eddig éppen az ellenkezőjét tettük.
10 éve | Novákné Gajdics Anikó | 0 hozzászólás
Saját börtönünk
Egész életed ott válik sodródó létezéssé, hogy
elfojtásokban élsz, minden szépségtől megfosztod magad. Idomulsz a
körülötted lévő világ minden hazugságához, s elfojtod magadban a
felszínre kívánkozó tiltakozást. Elfojtasz magadban sok-sok érzést és
gondolatot.
Sok-sok elfojtás mechanizmusa gyermekkorodban alakul ki. Nézz meg
egy gyermeket! Olyan tisztán, nyíltan, nyílt reakciókkal éli az életét,
ahogyan felnőtt korodban is kellene!
Ha dühös voltál, dühöngtél.
|
|
|
Bánat – szorongás – depresszió „Szinte mindenki felismeri, hogy jobbá válhat, mint amilyen és hogy jobban tudná végezni a dolgát, mint ahogyan eddig csinálta…” Szomorúság, bánat, lehangoltság, szorongás, depresszió – ugye milyen ismerős szavak, kifejezések ezek manapság. Nagyon gyakran értetlenkedünk: miért nem vagyunk képesek megtenni, amit kéne, bár eddig ment minden, mint a karikacsapás. Találkozunk sok olyan embertársunkkal is, aki kifelé boldognak mutatja magát, holottvalójában, belül egyáltalán nem az.
11 éve | Novákné Gajdics Anikó | 0 hozzászólás
A VÁGY FORRÁS:http://gicicus.freeblog.hu A vágy maga az indíttatás, ami megmutatja nekünk az utat, a lehetőségeket, hogy merre menjünk., hogy mit kell megélnünk, mi az a terület, ahol még feladatunk van, hogy az élet nagy „játékában” mind a két oldalt kipróbáljuk (szeretve lenni – elhagyatva lenni, boldognak lenni - fájni). Sokszor nem merjük bevallani, se megélni őket, de az attól még nem múlik el, csak megbúvik és vár, hogy előtörhessen.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás