Tudod úgy jöttél, akár egy villámcsapás...letaglóztál, szó szerint, nem hittem igazán ilyesmiben az előtt, mert nem ismertem ezt az érzést...ma már próbálom nyugodtabban végiggondolni ezt az egészet, és ma sem megy. Vannak az életünkben megismételhetetlen, megmagyarázhatatlan dolgok, élmények, események, érzelmek, különleges, pótolhatatlan emberek, mert valami közös hullámhossz egyszerűen hozzájuk vonz...Nevezhetjük ezt szerelemnek, a duál párunk megtalálásának, a végzetünknek, a másik énünk felfedezésének, bár minek, annyira szép ez, hogy leírhatatlan...Aztán ezek megbukhatnak prózai, hétköznapi dolgokon, félreértéseken, sértődéseken, napi problémákon...Az eszemmel felfogom azt, hogy eleged lett ebből, meg belőlem...De tudod nekem ma még egyszerűen nem megy, hogy ne jussál eszembe...és amikor eszembe jutsz, az ma is olyan villámcsapás nekem, mint amikor megismertelek...tudod amikor eszembe jutsz akkor valami kényszert érzek arra, hogy tudjak Rólad, arról hogyan vagy, hogy jól vagy, egyáltalán mi lehet Veled - bár nem tudod, mennyiszer jutsz az eszembe, mert nem mindig "zaklatlak" ezzel...Tudom, hogy nem a "rózsaszínű köd" éltet Téged, engem sem az éltet, nagyon is a földön járok, ha nem kettőnkről van szó...engem viszont ez a villámcsapás keltett életre - olyan dolgokat, olyan élményeket, olyan érzéseket kaptam, éltem át, amit előtte sosem, és ez a villámcsapás nekem valami rózsaszínű ködöt hozott - van ilyen - tán nem kellett volna...De akkor igaz sem lett volna semmi, akkor nem szerettelek volna annyira, akkor nem szeretnélek még mindig, és akkor már nem hiányoznál, nem keresnélek, akkor már nem is gondolnék rád...És nem a múltért sírok, ha sírok, hanem érted, Miattad, és nem szégyellem, ha sírok...a villámcsapás általában kárt, esetleg halált okoz...az a villámcsapás engem életre keltett...ha érted jó, ha nem, akkor meg mindegy...

 

 

 

 

És Te.....ismered?

Ismered azt az érzést, mikor lefekszel, szeretnél aludni, nagyon szeretnél, de az álom sehogy sem jön, a gondolatok kavarognak a fejedben, valami feszültség szorítja össze a gyomrod, egyre idegesebbé válsz, mert minél jobban szeretnél elaludni, annál erősebbé válik a tudat, hogy nem fog menni, csak kínlódás lesz az éjszaka? Fel kellene kelni, csinálni valamit, elfoglalni magad, de valójában tisztában vagy azzal, hogy nem tudná lekötni a figyelmedet semmi, hiába próbálnál meg mondjuk olvasni valamit, a legérdekfeszítőbb regény mondatai is összefolynának a szemeid előtt, mert ott van benned valami, ami minden érzésedet, gondolatodat uralja, rád telepszik, föl s alá járkál a tudatodban, és minden mást elnyom, ural téged, irányít, hatalmában tart.

"Színház az egész világ, 
És színész benne minden férfi és nő: 
Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár 
Életében..."

(William Shakespeare: Ahogy tetszik)

 

 

"Az élet játék - játszd!" Kalkuttai Teréz anya is ezt mondja Az élet himnuszában. Mindenki szerepet játszik, anyát, gyereket, főnököt, beosztottat, bartátot, házastársat, szeretőt stb... Van aki másoknak segít, akad aki saját hasznát nézi. Előfordul, hogy sokkal többmindent elérhetett volna, vagy megkaphatott volna az ember (talán amit nem is feltételezett volna), ha őszintén fejezi ki magát, gondolatait, vágait, céljait!

 

A VÁGY

 

FORRÁS:http://gicicus.freeblog.hu

 

 

A vágy maga az indíttatás, ami megmutatja nekünk az utat, a lehetőségeket, hogy merre menjünk., hogy mit kell megélnünk, mi az a terület, ahol még feladatunk van, hogy az élet nagy „játékában” mind a két oldalt kipróbáljuk (szeretve lenni – elhagyatva lenni, boldognak lenni - fájni). Sokszor nem merjük bevallani, se megélni őket, de az attól még nem múlik el, csak megbúvik és vár, hogy előtörhessen.

Szerelem vagy csak vágy? Teszteld!

 

Mindenki megrészegül egy ígéretes románc elején, szinte beleszédülünk a vágyba, minden gondolatunk kedvesünk körül forog. De mi van akkor, ha a kezdeti hév elmúlik? Feltesszük magunknak a kérdést: ez tényleg szerelem vagy csak a hormonok űznek tréfát?

 

 

 

 

Végre találkoztál álmaid lovagjával, és hetek óta szinte ki sem bújtok az ágyból?  Képtelenek vagytok betelni a másik érintésével, illatával, halk sóhajaival?