Leszünk-e óceán?

Figyeld meg az óceánt. Eszedbe sem jut, hogy apró cseppekből áll, csak a hatalmas víztömeget látod. Méltóságos. Egységben van. A cseppek nem vitatkoznak, melyik nagyobb, melyik kisebb, mert tudják: csak együtt lehetnek azzá. Pedig nincs két egyforma vízcsepp. Mindegyik más. Különleges. S ezt tudják, érzik. De tudják, és érzik azt is, hogy a különlegességükkel együtt, összesimulva lehetnek hatalmasak, nagyok, békések, vagy éppen magas hullámra törők.

Mi, emberek eddig éppen az ellenkezőjét tettük. Még egy szerény patakra sem futotta belőlünk, nem hogy óceánná váltunk volna. Más hasonlattal élve: szétszórt szigetek vagyunk.
Nem egymásért, hanem egymás ellenében élünk, nem egymást felkarolva, hanem eltiporva, nem egymáshoz simulva, hanem egymást eltaszítva.

Ez az oka a zűrzavarnak, amelyben élünk, ezért vagyunk fáradtak, idegesek, stresszek, kiábrándultak, boldogtalanok. Ez a zűrzavar bennünk van, belőlünk jön, s ezt sugározzuk ki magunkból, ettől lett pokollá a paradicsom.

Mert eddig téged nem biztattak másra: nőj a másik fölé! Érvényesülj! Törj ki a többi közül! Légy különb! Légy mindig első! Nyomulj! Tiporj! Mindegy, mi az ára!
Pedig az ár magas: az életed az ára.

Leszünk-e óceán?

Hiszem. Tudom. Ez itt és most elkezdhető. Hogyan?

Én arra biztatlak: emeld a másikat magaddal magasra. Emeld fel, ha elesett. Légy társ, ha magányos. Érvényesülésedben a különlegességeddel gazdagíts, legyen szemed előtt: neked is csak az lehet jó, ami másnak is az. Lásd mindig: mindazt, amit elértél, nem egyedül érted el. Míg odáig jutottál, sok-sok ember volt körülötted. Érezz hát hálát irántuk.
Ne törj ki a többi közül, mert veszélyes. Veszélyes, mert egyszer te leszel fenn, máskor ő, s elindul egy adok-kapok játék, melynek nyertese sosincs. Csak vesztese.
Sose akarj különb lenni, mert senki sem különb a másiknál. Mindenkinek van olyan kincse, amivel te nem rendelkezel, olyan kincse, amit csak ő tud adni. Ne foszd hát meg magad ettől a kincstől.
Ne nyomulj, mer nincs hova, nincs miért, hiszen ami az életben a tiéd, ami igazán a tiéd, azt sosem veheti el tőled senki.
Bármi is vezérel, bármilyen utat választasz is, hogy célba érj, ne legyenek romok mögötted.

Kívánom neked: érezd egy cseppnek magad az óceánban.
S mindig tudd: a cseppek nélkül nem létezik az óceán.
S cseppek sem léteznek óceán nélkül.

Zsóka

http://ujkorklub.shp.hu/hpc/web.php?a=ujkorklub&o=leszunk_e_ocean__xsej


Forrás: