Bármennyire bántja az igazságérzetedet de a reinkarnáció követői szerint igaz: mindenki csak valamilyen próbatétel árán léphet a tökéletesség felé.

Az indiai gyökerű vallások szerint nem csak egyszer születünk. A reinkarnáció oka, hogy egyre többet tapasztalva, folyamatosan csiszolgassuk magunkat, ezzel újra Istenhez hasonlóvá váljunk, így visszatérhessünk hozzá. Ebben a „csiszolgatásban" van segítségünkre a többi ember.

A diktátor beállítottságú főnök a folyamatos szekálásával, a szenvedélyes iskolai tanár, aki egy életre megszerettet vagy megutáltat velünk egy témát, de még az igazoltató rendőr is. Hálószerűen kötődünk egymáshoz, hatunk és visszahatnak ránk. Ez a hatás pedig nyilván erősebb az egymáshoz közel élők/állók között, a legerősebb pedig a szerelmes pároknál.

Változások katalizátora

Gyerekként még a szüleink a legfontosabbak, mint ahogy általában ez fordítva is igaz, aztán tizenéves korunkban elkezd érdekelni bennünket a szerelem. Ez az érdeklődés többé már nem csillapodik. A jósnőknek feltett kérdések között az első – hacsak nem beteg a vendég – szinte 100%-ig a szerelmi életre vonatkozik. Ezután jön csak a munka, a család és a többi.

Minden kapcsolatnak célja van és sosem csak az egyik fél számára bír jelentőséggel. Ha egy házasságban valaki félrelép, az komoly következménnyel jár mindhárom ember számára. Megbirkózni a lelkiismeret furdalással, a biztonságérzet elvesztésével, esetleg egy család szétdúlásának terhével nem lehet könnyű. Ez pedig dominóként még több ember életére hatással van. A szerelem olyan sorsfordító változások katalizátora, amely nélkül egy kényelmes vagy csak megszokott helyzetből nem mozdulnánk ki.

Más szemszögből viszont a szerelem lehet próbatétel is. Képesek vagyunk-e, akarunk-e lemondani egy ennyire erős energiáról, hogy ne bántsunk meg valakit, akihez régebben szintén ilyen érzelem fűzött, csak esetleg időközben már kihűlt? Ezekkel a mindennapos kérdésekkel szinte mindenki szembesül előbb vagy utóbb, a két szerelmi végletet viszont csak kevesen élhetik át, szerencséjükre vagy szerencsétlenségükre.

Szükség van a tapasztalatokra

Vannak szerelmek, amelyek azért fűznek egymáshoz embereket, mert előző életükből hozott elszámolnivalójuk van egymással. Ez ugyan kis mértékben minden párra igaz, hiszen tökéletes kapcsolat nincsen, de léteznek szélsőséges példák. Vajon mit fizethet vissza a férfi, aki szerelemféltésből megöli a nőt, aki addig az élete középpontja volt? Vajon miért ragaszkodik szerelmes rajongással egy utcalány az őt rendszeresen elverő stricijéhez? Bármennyire bicskanyitogató is a válasz, de mindkét félnek szüksége van ezekre a tapasztalatokra. Sőt, sokan úgy tanítják, hogy még „odafönt" megállapodunk egymással a sorsunkat illetően. Az áldozat tudja, hogy csak a szenvedése árán léphet tovább egy problémáján, még akkor is, ha ez az életébe kerül; de ugyanígy a terrorizáló is csak magát mélyebbre nyomva a mocsokban kapja meg a lehetőségét annak, hogy egyszer majd elindulhasson felfelé.

Azoknak, akik a párkapcsolatokban már megküzdötték a magukét, néha megadatik a kegyelem, hogy rátaláljanak a hasonlóan letisztult férfi/női párjukra. Ezek a kapcsolatok az irigyelt sírig (és még tovább) tartó szerelmek. Megbonthatatlan egységben élnek, amíg meg nem halnak. Mint a mesékben. Mindenki erre vágyik, de keveseknek sikerül.

És, hogy mit tehetsz azért, hogy a mostani, jelenlegi kapcsolatod jobb legyen? Hogyan találd meg a szerelmet? Kattints ide és megtudhatod!

FORRÁS: http://www.pink.hu/