Magány

Ez egy olyan dolog, amitől az emberek nagyon tartanak...egyik kedvenc filmemben volt egy mondat..."nem attól félek,hogy egyedül öregszem meg, hanem hogy egyedül halok meg"-Apja Lánya c Film... Soxor az emberek összekeverik a magányt azzal, mikor vágyakoznak valaki után, aki nem lehet mellettük, és ettől piszok xarul érzik magukat (pl egy kapcsolat után..). És egyedül..ez nem magány...ez csak vágyódás, és csak attól érzed magad egyedül, hogy nincs ő melletted, bezárkózol a magad világába, és nem hagysz semmilyen lehetőséget magadnak, hogy igazán elengedj....ez önmarcangolás, nem magány...

A magány az az, mikor hosszú nap/hét után hazatérsz, és nincs ki fogadjon, leülsz a megszokott helyedre, szürke életed mintegy berögzött mozdulataként...minden ugyanúgy pereg, minden a megszokott rutinban...ha becsukod a szemed akkor is simán eltalálsz a bejárati ajtótól a hálódba...leülsz,szusszansz egyet, majd elkezdesz gondolkodni, hogy jó lenne valakivel beszélgetni...nyúlsz a telefonodért, szépen pörgeted lefelé a neveket, és keserűen rájössz, hogy igazából az ottani emberkék közül senkivel se szeretnél beszélni...vagy azért mert nem szeretnéd őket zavarni, vagy pedig furcsálnák a hívásod...de hopp, rátalálsz a nevek közt pár emberre, akik a barátaid, vagy akiknek úgy érzed, hogy anno elég sokat segítettél...ráböksz egyre, és már búg is a telefon a füledben...kicsöng, megcsillan szemedben a remény, majd az 5. kicsöngés után már lelohad a lelkesedésed...kinyomod...próbálsz mégegy számot, ki se csöng....úgy döntesz teszel mégegy próbát, ez is kicsöng, majd felveszi az ismerősöd...felvázolsz valami programot, majd hallgatod, hogy neki most épp nem jó...megérted persze, hisz mindenki éli az életét, rendezgeti a dolgait...elköszönsz, majd szomorúan leteszed a telefont...többiekkel már nincs is kedved próbálkozni...ez nem jött össze...pedig szeretnél valakivel beszélni, szeretnéd, ha valaki meghallgatna, de sajnos senki nem ér rá...nem ér rád...as usually...harag kezd érlelődni benned, hogy mikor nekik gondjuk volt mindent félredobva rohantál segíteni, majd sóhajtasz, és rájössz, hogy ugyan miért is haragudnál? És már nem is akarod őket a problémáiddal traktálni..van elég gondjuk...mégis fáj, hogy nem tudtad kibeszélni magadból, meghallgatni valaki más véleményét is...gyújtasz egy gyertyát, benyomsz valami zenét, és leroskadsz a fotelba...gondolatok áradata támad meg, még ha vidám szám is szól az se tud kirángatni a hangulatból...nyelsz egyet, majd mondod magadban, hogy azért se, próbálod pörgetni magad kicsit, majd hirtelen megszólal egy szám, ami felidéz egy régi emléket..egyből megüt...és már ugyanott is vagy...keresel valamit, ami eltereli a figyelmed, kinyitod a hűtőd, és valami alkoholost keresel...talán ez majd megfékezi a gondolatokat...tudod mennyi kell, hisz már nem először választod ezt a menekülési utat...kezdenek a dolgok lassulni...hat a "gyógyszer"...már nem godnolsz semmire..bambán nézel magad elé, és hagyod, hogy a "méreg" szétterjedjen, és szép lassan álomba ringasson...szokásos rutinnal elkészülsz a lefekvéshez, majd behunyod a szemed, és elalszol...és nem álmodsz semmit...(hisz tettél ellene..).Kábán ébredsz, és minden indul előröl...pedig annyi lehetőség létezik, ami ebből kirángatna, de te már igazából nem is ragadod meg őket, hagyod, hogy sodorjanak a dolgok, hisz már beletörődtél, hogy úgyse lesz jobb...

http://greko.freeblog.hu