A könny és a szerelem édes testvér, 
nem boldogság az, 
ami könnyet sem ér...
aki soha nem sírt az soha nem szeretett,
mert a könny és a szerelem egy napon született.

Egyes vélemények szerint beteg ember az, aki nem tud sírni, hiszen könnyeinkkel fejezzük ki bánatunkat, fájdalmunkat, dühünket. A sírás megkönnyebbüléssel jár, amely után higgadtabban szemléljük a feszültségünket kiváltó okokat, személyeket és eseményeket.

"A könny éppoly ragályos, mint a nevetés."
(Balzac)

A sírásban a hely megválasztásának, sőt az időpontnak is szerepe
van. Statisztikai felmérések szerint leginkább a nyilvánosság kizárásával, a négy fal között tudjuk igazán kibőgni magunkat. Ha a munkahelyünkön tör ránk a sírás, az esetek többségében a mosdót, míg otthon a fürdőszobát választjuk sírásunk helyszínéül. A legsírósabb időszak pedig este 20-22 óra közé esik.

A lélek megtisztulása

Pszichológusok szerint a sírás a lélek balzsama. Aki visszatartja könnyeit, visszafogja érzelmeit, hamarabb megbetegszik mind pszichikailag, mind fizikailag. Aki nem tud sírni, mérget halmoz fel a szervezetében. Egy közmondás szerint: "Ami a testnek a szappan, az a léleknek a könny." A sírómechanizmus a test és lélek megtisztulásának eszköze. Kutatások szerint a férfiak azért halnak meg előbb, mint a nők, mert nem alkalmazzák kellő mennyiségben ezt a módszert. Mindenre persze nincs magyarázat, a sírás azonban jelentős szerepet játszik az ember életében. 
Az újszülött kezdetben csak a sírással tud kommunikálni a világgal. A későbbiek során is fontos szerepe jut a könnyeknek az emberi érintkezésben. Bill Clinton is bevette a könny-offenzívát a Monica-affér idején: bebizonyosodott, hogy minden legördülő könnycsepp az amerikai elnök népszerűségi indexét növelte. 
A sírások gyakoriságáról készült nemzetközi táblázatból kiderül, hogy a 
legsírósabbak a nepáli és amerikai férfiak, a legtöbb női könnyet pedig Chilében, az USA-ban, Törökországban és Hollandiában hullatják. A legkeményebbek a spanyol és a kínai férfiak illetve az indiai és kínai nők.

Történelmi sírások

Vajon többet sírunk, mint évszázadokkal ezelőtt? Mit szóltak régen, ha egy férfit zokogni láttak? Divat volt egyáltalán a sírás vagy épp megvetendő gyengeség?
Az Ókorban a hosszú tógás, elegáns római és görög harcosok nagyon hangosan sírtak. A zokogás a férfiasság megnyilvánulása volt. Arra, aki hangosan és sokszor sírt, azt mondták: ha felidegesítik, képes kivájni még a szomszédja szemét is! 
A X-XII. században lehetett valaki gazdag úr vagy szegény jobbágy, bizony sírtak rendesen. Sőt: nagy alkalmakkor (vadászat, házasság, temetés, egyházi ünnepek stb.) szinte kötelező volt a hangos jajgatásokkal dramatizált könnyezés. 
A XV. és XVI. században véget értek a nyavalygások. Már nem volt helye a feleslegesnek titulált elérzékenyülésnek. Az újjászületett ember csodálta és imádta az életet. Harcolt, felfedezte a világot, hódított és örült a zsákmánynak. Nem volt ideje gyengeségre, mellesleg oka sem volt rá, hiszen az élet nagyszerű volt. Csak néhány depresszióba esett szerzetes tört ki zokogásban, de ők is elbújtak az apátságok és kolostorok mélyén.

A XVII. században a könnyek tabunak számítottak. A sírást meghagyták a szegényeknek, a népnek. Ha valaki őszintén ki akarta bőgni magát, el kellett rejtőznie a világ elől. Érdekes, hogy nem sokkal korábban, XVI. Lajos udvarában a könnyek hullatása a legelegánsabb dolgok egyike volt. Zsebkendőjét mindenki kézben tartotta, hiszen a parányi darab praktikus funkciója mellett az öltözködés egyik legfontosabb kiegészítője volt.
A XVIII. században Franciaország hatására könnytenger öntötte el Európát. Egymás után jelennek meg a könnyfakasztó regények, hovatovább divattá válik a sírás.
A XIX. században kifejezetten divat lett a sírás A nyilvánosság előtt hullatott könnyeket a civilizáció legmarkánsabb jelének tartották. Sokan időszerű szeretőjüket a szerint választották ki, hogy a kegyeikre pályázók közül ki tudott a legszebben és a leghevesebben zokogni. A sírásra képtelen bűnözőket azonnal a nyaktiló alá küldték, fellebbezési joguk megvonása mellett.
A XX. században megtört a könnyáradat. A nagy természettudós, Darwin azt állította, hogy minél érzéketlenebb valaki, annál fejlettebb (lásd a hidegvérű angolokat). Továbbá: minél többet sír valaki, annál közelebb esik fejlődési fokozata a majmokéhoz. Beköszöntött a száraz szemű, férfias férfiak korszaka.

Nem csak síráshoz kell a könny

A legtöbben szinte egész nap a képernyő előtt ülünk. Munkahelyünkön a számítógép-monitort, otthon a televízió képernyőjét nézzük. Nem csoda, ha ezek után kiszárad, szinte ég a szemünk. Az égő fájdalom oka az esetek döntő többségében a szem kiszáradása. Elillan a szemet nedvesen tartó folyadék, a könny, amely egyébként -antibakteriális összetevői folytán - védi szemet a fertőzésektől is. Normális körülmények között az emberi szem 5-10 másodpercenként pislog egyet. Ha azonban megterheljük szemünket, mondjuk koncentráltan bámulunk a monitorra, elnyomjuk a pislogást. Törekedjünk arra, hogy óránként legalább 10 percre felálljunk a monitor mellől vagy néhány percig lehunyva pihentessük a szemünket!