Játszani hívlak Benneteket, csapdákon keresztül. Emeljétek fel szemeteket a felhők fölé, és onnan nézzetek le a játszótérre. Nézzetek le, és csodálkozzatok: mit tesz az Isten-gyermek egymással, hogyan korlátozza társában önmagát.

1. csapda: „Szeretlek.”
Hölgyek, Urak! Ha legközelebb ilyesmit hallotok, kérdezzetek rá – magatokban legalább: Szeretsz? Valóban? Miért szeretsz?
Mert jó velem vasárnap délután? Mert kiöntheted nekem a szíved? Mert örömöt adok Neked a szenvedély pillanataiban? Mert ugyanazt valljuk a politikáról? Mert jó, ha valaki – helyetted – hisz Benned? Mert egyetértésemmel nőhetsz önnön szemedben? Mert kényelmes, hogy nem Neked kell mindent egyedül, hanem Veled vagyok, segítek? Mert megnevettetlek? Mert lelki és fizikai szinten is kapsz tőlem valamit?

És így tovább, szabadon. Az első és legfontosabb lépés, hogy különválasszuk a „szeretet” hangalaki szőnyegét azoktól a dolgoktól, amiket előszeretettel söpörnek be alá. A szeretet nem üzlet. Nincs árfolyama. Nem zsarolási alap. Főleg nem használható lelki zsarolásra. Nem vár viszonzást. Nem ítél. Nem áldozatok és mártírok ütőkártyája. Nem függ a szeretett személy viselkedésétől. Nem birtoklevél. Nem bilincs.

Írok példákat, hogy felismerjétek, mi a göröngy.

Elvileg mindenki tudja, hogy nem üzlet. De tényleg nem az? Tényleg nincs árfolyama? („Szeretlek, mert boldoggá teszel. Ha nagyon boldoggá teszel, nagyon szeretlek.” Hm. Ismerős?)

 

Elvileg mindenki érzi, hogy a szeretet nem zsarolási alap. Akkor mi a helyzet a „nem teszed meg/megteszed, ha szeretsz” típusú kitételekkel? Ezt nem is kell feltétlenül kimondani. Az érzékeltetés is ér.

Durvásabb formában lelki szinten jelentkezik a zsarolás, és ez a fajta nem kizárólag a párkapcsolatokra jellemző. („Jól van, menj! Hagyj el! Majd sírnál még és lennél velem szívesen, amikor már késő lesz, mert a ravatalon fekszem kiterítve!”)

És nem, a szeretet nem vár viszonzást. A gyakorlatban mégis sokszor van így. Ügyesebbek spékelhetik némi mártíromsággal. („Annyit dolgoztam érte! Feláldoztam a fiatalságomat, a legszebb éveimet! És cserébe nem kaptam semmit!”)

Nem szabadna, hogy a szeretet örve alatt váljunk áldozattá. („Szerettem, mindent megtettem érte, mégis elhagyott/kihasznált/bántott/stb.”)
A szeretet ténye nem függ a szeretett személy viselkedésétől. Ugye nem? („Nem tudlak szeretni, ha iszol/kihasználsz/stb.”)

A szeretetet nem befolyásolja, mit csinál az, akit szeretünk. Jelentem: azokat a bolond, rossz nőket és édesanyákat kellene faggatnunk a valódi szeretet jelentéséről, akik mindennek ellenére, feltétel nélkül szeretnek. (Lásd még: „ha megversz is imádlak én, te drága, rossz apacslegény…”)

A szeretet ezeken kívül nem birtoklevél és nem bilincs. („Enyém vagy.” „Mit beszéltél vele?” „Az én feleségemhez/férjemhez senki ne nyúljon, mert azonnal átharapom a torkát és szemem köpöm a vérével!” )

Amikor két szabad lélek összeköti a sorsát a szeretet alapján, attól még szabadságuk tényének nem kellene változnia.
Mert a „miért szeretsz?” kérdésre a legjobb válasz a „nem tudom. Csak szeretlek.” Minden, ami ezen túl van, adásvétel, üzleti kapcsolat, önzés.

És itt érkeztünk el egy nagyon fontos mesterkulcshoz. Ha két szabad embert a szeretet köti össze, továbbra is szabadok maradnak. Ilyen egyszerű. Ha magam is szabad vagyok, és nem önzéssel kötődöm a páromhoz, hanem szeretem őt, akkor azt keresem, ami boldoggá teszi. Nem azt nézem, mely tettével okoz nekem fájdalmat, vagy sebez meg. Tudom, hogy amire vágy ébred Benne, azt ő tette az útjára. Azért van ott, hogy megélje. És álljunk bármilyen közel egymáshoz, útjaink fussanak bármilyen szoros párhuzamban, azért mégiscsak két személyiség vagyunk, két úton járunk.

Más szintű olvasatban: ő és én egyek vagyunk. Ha az Ő tapasztalásait, vágyait korlátozom, magamat korlátozom. Nem kevésbé fontos, hogy amíg együtt vagyunk, az ő tapasztalásai az én tanítóim is. Ha magamtól nem vagyok hajlandó ráébredni valamire, egy durva megcsalásos hazugságos történet majd erőszakkal rányitja a szemem.

Tovább megyek. Két szabad lélekhez a tiszta, őszinte kapcsolat méltó. Amikor társunkat hazugságra kényszerítjük, ezzel minden szereplőt megalázunk. Magunkat is beleértve.

Vegyük például azt az esetet, amikor egy házasságba beköszönt a szerelem. Kívülről, női alakban.
(a) Férj enged a csábításnak, megcsalja feleségét. Szexuális viszonyt létesít a másik nővel, plusz hazudik otthon.
(b) Férj enged a csábításnak, de nem hazudik otthon.
(c) Férj elfojtja érzéseit és hűséges marad feleségéhez.