Életünk eseményei egy előre megírt forgatókönyvet követnek vagy érvényesülhet szabad akaratunk?

Anélkül, hogy túlmisztifikálnánk a kérdést nem mellékes dolog, miként viszonyulsz a sorsalakítás lehetségességéhez. Leegyszerűsítve: vajon a báb szerepét kaptuk egy életre vagy lehetünk játékosok? Döntsd el te, hogy melyik táborhoz tartozónak érzed magad. Ez az Univerzum ugyanis rád reagál. Ezt az apró állítást minél előbb közelebbről szemügyre veszed, (mert csak azért ne higgyél nekem, hogy írtam már pár cikket) annál előbb kerülsz annak tudatába, hogy a kulcs saját attitűdjeidben, hiteidben, szavaidban és cselekedeteidben rejtőzik. Így már is van esélyed játszani, hiszen megosztottam veled egy fontos szabályt. Az lesz, aminek erőt adsz szóval, cselekedettel és mulasztással. A harcot nem javaslom, mert amit meg kell élned ebben az életben, akárcsak az apály és a dagály, hiába mutatsz neki stoptáblát, akkor is megérkezik és kifejti hatását.

Ebben a stádiumban nem kívánságműsor, amit tapasztalsz, viszont nincs lényegesebb, minthogy miként tekintesz rájuk. És ebben rejlik a szabad akaratod. Veheted szívatásnak, bosszankodhatsz is, szidhatod az aktuális kormányt és a szomszéd kertje is tűnhet zöldebbnek. Amíg efféle túráztatással foglalkozol, addig valóban egy szerepcserés tragikomédia az életed. Mert így döntöttél. Majd megunod! Remélem előbb, mint később felteszel majd egy olyan kérdést, ami arra keresi a választ, hogy egyes helyzetek mit akarnak mutatni/tanítani neked? Miért történik veled ugyanaz többször, szép sorjában egymás után? Miért hallod meg különböző beszélgetések közben ugyanazokat a szókapcsolatokat? Kellemetlen események folytonos ismétlése helyett máris elindulhatna benned egy új attitűd, miszerint mindegy mi történik, fejlődésedet szolgálja!

Mindegy mi történik, a hasznodat szolgálja - például ha kapsz egy pofont, akkor az késztethet arra, hogy bosszút állj miatta, de választhatod azt is, hogy felismered a helyzet igazi információját és küldetését. Csodás módon plusz erőket fogsz felfedezni magadban, amikor az előrevivő, pozitív tapasztalatra gyúrsz egy helyzetben, egyszerűen azért, mert ez a hozzáállás lehetőséget ad neked arra, hogy fölébe kerülj a sors játékainak. Ez esetben úgy döntöttél: játszol azokkal a lapokkal, amiket kaptál. Megteheted.

Felelősséged teljes tudatában

Biztosan tapasztaltad már te is, hogy egy beszélgetés/olvasás/filmnézés közben teljesen váratlanul beugranak rég elfeledettnek hitt élmények/szavak. Ilyenkor kizökkensz a megszokott kerékvágásból, meghökkent, felráz az élmény, némileg átérzed valamiféle magasabb rendezőelv jelenlétét, aminek része vagy. Ilyenkor érdekes lehet a miért éppen most/miért éppen ez - kérdése. Azért akkor és azért az a konkrét érzés/mondat bukkan fel, mert tartalma életed olyan megoldandó problémájára hívja fel a figyelmed, amivel ideje lenne foglalkoznod/megoldanod/elengedned. Az a röhej, hogy nincs a felismerésben semmi újdonság, magadtól is tudtad, mi zavar, mi billent ki! Csak úgy maradtál.

Azért gyönyörű a sorsunk, mert minden lehetséges! Bolyonghatsz sötét gondolataid útvesztőjében vagy a bizonyossággal, hogy történjék bármi, az aktuális megoldandó feladatot önmagad jobbítására használod fel. Mert tudod, hogy kudarcaid és sikereid leginkább a szándékodtól függenek. Annak, aki eszerint rendezi be az életét, felelőssége teljes tudatában kell lennie. Ahogy már állítottam, az Univerzum rád reagál. Elvárásaid szépen egymás után tapasztalataiddá válnak. A lényeg az attitűd. Ha küzdelem az élet, akkor az, ha minden helyzet tanulnivalókat rejt és önmagad jobbítására ösztönöz, akkor az. A körülötted lévő tér veled van tele, a gondolataid pedig mágnesként működnek. A vonzás törvényéről tucatnyi könyvet írtak.

Nem újdonság szavaink, vágyképeink, megélni kívánt érzéseink hol lassabban, hol gyorsabban igyekeznek megmutatkozni életünkben. A végeredmény elszomorító vagy örömteli volta részben vagy teljesen a hozzáállásodtól függ. Kételkedéssel, aggódással az ideák temérdek apró részre tépődnek szét. Az attitűdödnek mindvégig könnyednek és vidámnak kell lennie, a megvalósulás lehetségességétől szinte gyermekien lelkesnek. Amit mi sorsnak nevezünk, valójában nem más, mint lehetőségeink széles tárházának leszűkített, sajátosan megélt formája. A lehetségesség formavilágát pedig mi alkotjuk. Hangolódj a lelkedre, aktiváld alkotói energiáidat. Legyen időd elképzelni: mi tenne boldoggá, mi tenne elégetetté? Méltó célra van szükséged, mely képek, szavak, érzések által létrehozza vágyad. Jó tudni, hogy te is törekszel valami felé. Ne feledd, tőled függ mi lehetséges.

Szerző: Kollár Zsuzsi

Ajánlott irodalom:
Detlefsen: A sors mint esély (Magyar Könyvklub ),
Balogh Béla: A végső valóság

Forrás:http://www.storyonline.hu