Ez az oldal azért jött létre, hogy egyesítse azokat az érző lelkeket, akik életében nagyon fontos szerepet játszik a szenvedély. Akik szenvedéllyel élik mindennapjaikat, legyen szó főként párkapcsolatról, de ugyan így hobbiról, munkáról, életérzésekről… Azokhoz szól, akiket a szenvedély éltet, akik szenvedélyesen tudnak szeretni, de akár gyűlölni is… akiknek a vérmérséklete az egekbe hág, és temperamentumuk nem engedi, hogy kapcsolatuk langyos vízzé váljon. Azoknak, akik követik a saját álmaikat, és meg is akarják valósítani azokat. És akik ezért mindent meg is tesznek, vagy tennének, de nem tudják hogyan, miként… Akiknek időnként (Jó értelemben!) vulkán a lelkük és forró láva a könnyük…
A Szenvedélyesség hiba, vagy erény? Ki-ki döntse el magában. Egy biztos: akikben ott él a szenvedély, azok sokkal érzékenyebbek az élet minden finomságára, a külvilág minden rezdülésére.
Ha szimpatizáltok e hitvallással, bátran jelöljetek! Osszátok meg gondolataitokat egymással, és ha tetszik, osszátok meg ezt az oldalt is!
„Lázongásomat egy ideig magamba tudom fojtani, de vérmérsékletem nem tűri el az állandó parazsat, ha kell, inkább égjen minden nagy lángon, és ha úgy kell lennie, pusztuljon el a lángokban minden, ami arra van ítélve.”
„A szenvedély és a fájdalom valahol testvérek. Mint a tangóban, az egyetlen, minden érzelmet kifejező táncban csak úgy, mint magában a tangó zenéjében is, ott a szenvedély és a fájdalom szorosan összetapadva, ölelkezve táncolnak.”
„A szenvedély az, ami örökké fájdalmasan él bennünk, és amely olyan hatalmas erővel bír, hogy a már régen elszáradtnak hitt virágot is képes újra nedvességgel és élettel megtölteni.”
„Amikor egy ember már csak a szerelemért akar élni, csak a szerelemért akar áldozatokat hozni, és már a szerelem érzésén kívül nem érdekli semmilyen más emberi érzés, nem akar már semmi többet, sem jobbat kapni az élettől, amikor már csak úgy lenni akar a szerelem által a szeretett lény oldalán akár a teljes pusztulás árán is, - az az igazi szerelem, az az igazi szenvedély.”
(Az idézetek a DOLCE – A megbocsátás ára c. könyvből származnak)
Az oldalon olvasható tartalmak kizárólag a szerző tulajdonában vannak! Az idézetek bárminemű felhasználása, publikálása kizárólag a forrás pontos megnevezésével lehetséges: pl.: „idézet” – Fülöp Beáta: DOLCE – A megbocsátás ára,
„idézet” – Fülöp Beáta: ADELA – Az álmok útján.

>>Lépj be ebbe a csoportba: Klikk ide<<