Tudod úgy jöttél, akár egy villámcsapás...letaglóztál, szó szerint, nem hittem igazán ilyesmiben az előtt, mert nem ismertem ezt az érzést...ma már próbálom nyugodtabban végiggondolni ezt az egészet, és ma sem megy. Vannak az életünkben megismételhetetlen, megmagyarázhatatlan dolgok, élmények, események, érzelmek, különleges, pótolhatatlan emberek, mert valami közös hullámhossz egyszerűen hozzájuk vonz...Nevezhetjük ezt szerelemnek, a duál párunk megtalálásának, a végzetünknek, a másik énünk felfedezésének, bár minek, annyira szép ez, hogy leírhatatlan...Aztán ezek megbukhatnak prózai, hétköznapi dolgokon, félreértéseken, sértődéseken, napi problémákon...Az eszemmel felfogom azt, hogy eleged lett ebből, meg belőlem...De tudod nekem ma még egyszerűen nem megy, hogy ne jussál eszembe...és amikor eszembe jutsz, az ma is olyan villámcsapás nekem, mint amikor megismertelek...tudod amikor eszembe jutsz akkor valami kényszert érzek arra, hogy tudjak Rólad, arról hogyan vagy, hogy jól vagy, egyáltalán mi lehet Veled - bár nem tudod, mennyiszer jutsz az eszembe, mert nem mindig "zaklatlak" ezzel...Tudom, hogy nem a "rózsaszínű köd" éltet Téged, engem sem az éltet, nagyon is a földön járok, ha nem kettőnkről van szó...engem viszont ez a villámcsapás keltett életre - olyan dolgokat, olyan élményeket, olyan érzéseket kaptam, éltem át, amit előtte sosem, és ez a villámcsapás nekem valami rózsaszínű ködöt hozott - van ilyen - tán nem kellett volna...De akkor igaz sem lett volna semmi, akkor nem szerettelek volna annyira, akkor nem szeretnélek még mindig, és akkor már nem hiányoznál, nem keresnélek, akkor már nem is gondolnék rád...És nem a múltért sírok, ha sírok, hanem érted, Miattad, és nem szégyellem, ha sírok...a villámcsapás általában kárt, esetleg halált okoz...az a villámcsapás engem életre keltett...ha érted jó, ha nem, akkor meg mindegy...

Forrás:http://images.google.hu/imgres?imgurl=http://hitvallas.freeblog.hu/files/b475f9d1_villam.jpg&imgrefurl=http://hitvallas.freeblog.hu/archives/2008/02/&usg=__wMk-