A nők!!„….A nők. Megfigyelted, milyen óvatos-bizonytalan hangsúllyal ejtik ki a férfiak ezt a szót? Mintha egy tökéletesen le nem igázott, örökké lázadásra hajlamos, meghódított, de meg nem tört, rebellis néptörzsről beszélnének. S egyáltalán, mit jelent az élet mindennapos élménysorozatában ez a fogalom? „A nők?...” Mit várunk tőlük?... Gyermeket? Segítséget?...Békét? Örömöt? Mindent? Semmit? Pillanatokat?
Az ember csak él, vágyakozik, ismerkedik, szeretkezik, aztán megnősül, megél egy nő társaságában szerelmet, születést és halált, aztán megfordul lábikrák után az utcán, néha tönkremegy egy hajviselet vagy egy száj forró lehelete miatt, pillanatokra úgy érzi, polgári ágyakban vagy mellékutcák szennyes találkaszállóinak törött rugós hencserein, hogy kielégült, néha fellengzősen nagylelkű egy nővel, sírnak és fogadkoznak, hogy most már ők ketten együtt maradnak, segítenek egymásnak és egymáson, egy hegytetőn élnek, vagy a nagyvárosban…
De aztán fordul az idő, egy év, vagy három év, vagy két hét – megfigyelted, hogy a szerelemnek, mint a halálnak nincs órával vagy naptárral mérhető ideje?... – s a nagy terv, melyre vállalkoztak, nem sikerült, vagy nem egészen úgy sikerült, ahogyan elképzelték. S akkor szétválnak, haraggal vagy közömbösen, s megint reménykednek és újrakezdik, más társakat keresnek. Vagy fáradtak már, s együtt maradnak, elszívják egymás életkedvét és életerőit, s betegek lesznek, kissé megölik egymást, meghalnak. S utolsó pillanatban, mikor lehunyják szemüket, értik már?... Mit akartak egymástól? Csak engedelmeskedtek, egy vak és nagy törvénynek, melynek parancsa a szerelem leheletével újítja örökké a világot, s szüksége van párzó férfiakra és nőkre, hogy a fajta éljen?... Ez minden? S ők közben, szegények, mit is reméltek, személyesen? Mit adtak egymásnak, mit kaptak a másiktól? Milyen titokzatos és félelmes könyvvitel ez… S csakugyan személynek szól az érzés, mellyel egy férfi egy nő felé fordul? Nem a vágynak szól, örökké és csak a vágynak, mely néha, átmeneti időszakokra testet ölt? S ez a mesterséges izgalom, melyben élünk, nem lehetett célja a természetnek, mikor megalkotta a férfit, és asszonyt adott melléje, mert látta, hogy nem jó nekik egyedül.”

Válasz

Nagyon szép,szívesen olvasnék még ilyen verseket

Előzmény

Válasz

Indián asszonyok mondásaiból!!:Ruth Roessel, Navajo

Vannak asszonyok, akik azt hiszik, csak akkor lehetünk szabadok, ha olyanok leszünk, mint a férfiak. A természete szerint élő asszonynak ez nem válasz, mert ő tudja, hogy a férfiak és nők egyensúlyra teremtettek erre a világra, s mi lenne belőlünk, ha ezt az egyensúlyt megbontanánk? Csak körül kell nézni, hogy lásd, hová vezetett bennünket azoknak a férfiaknak a gondolkodása, akik ezt az egyensúlyt fel akarják bomlasztani...

Válasz

A béka nem issza föl azt a tócsát, amelyikben él.

(Sziú) Ez igaz! Mi indiánok tudjuk mi az igazság!

Válasz

Miután megölted az utolsó vadat, kivágtad az utolsó fát és beszennyezted az utolsó folyót is, rájössz, hogy a pénzt nem lehet megenni.

()

Az eső egyaránt esik igazra és hazugra.

(Hopi)

A fehéreknek túl sok főnökük van.

()

A jó fönök ad, és nem elvesz.

Válasz

Igen...

Válasz

Sziasztok ez talán valakit megérint ez a kis versike::

"Nem érdekel, hogy miből élsz.

Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,

és mersz-e találkozni szíved vágyakozásával?

Nem érdekel, hogy hány éves vagy.

Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,

hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,

az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.





Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.

Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e a szomorúságod középpontját,

hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,

és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e magadba?

Azt akarom tudni,hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,

az enyémmel vagy a tiéddel,

Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis

megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül,hogy óvatosságra intenél,

vagy arra,hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi létre.





Nem érdekel, hogy a történet,amit mesélsz igaz-e.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,

hogy igaz legyél önmagadhoz,hogy el tudod-e viselni

az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet?

Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,

ha az nem mindennap szép, és hogy Isten jelenlétébol ered-e az élet?

Azt akarom tudni,hogy egyutt tudsz-e élni a kudarccal,

az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján

és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy: IGEN!





Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.

Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni

egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,

fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?





Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide....

Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában

anélkül, hogy visszariadnál ?

Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.

Azt akarom tudni,hogy mi tart meg belülről,

amikor minden egyéb már összeomlott?

Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,

és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban ?"

Válasz

Ilona itt mindenkit szeretettel várunk sokat tanulhatunk egymás sorsából és segíthetjük egymást.Örülünk neked nagyon és várjuk a többi szép verseidet.Puszi

Válasz