Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs,
ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

Válasz

Amikor szememet végleg lehunyom,
Rád gondolok én még, mielőtt elalszom.
És ha majd árnyamat felissza a nap,
Keress meg engem a nagy fák alatt,
És a hulló levelek mesélnek neked,
Amikor én már többé nem leszek.
És ha téged egy hulló falevél simogat,
Akkor látni fogsz és hallod a hangomat,
Csukd be a szemed, mert az én leszek,
Én minden alakban, itt maradok veled,
Mert majd általad, benned élek tovább,
Én sem élhetnék, ha te már nem volnál,
De amíg csak élsz, addig én is itt leszek,
Mert mindent amim van, itt hagyok neked,
Tied marad az ölelés, tied marad a szívem,
Ezt nem veheti el tőled már soha senki sem,
És a szemedet hogyha bármikor behunyod,
Mint a mesében, én azonnal itt vagyok,
És vigyázok rád amíg csak van benned élet,
Mert ha már nem leszek, majd benned élek.

Válasz

Remény

Van egy szó amit úgy hívnak remény
Ha vigyázol rá , ő mindig benned él
Ha szívedbe zárod ki fontos neked
Bármerre jársz , ő is ott lesz veled.
Hisz nem volt több. Csak jött és elszaladt.
De valamit magával hozott a pillanat.
Sötétben jött, lopva és csendben
De örömfényt gyújtott két csillag-szemedben.
Hozott magával egy tétova mosolyt
S letette nálad: itt lesz az otthonod.
A jövőt hozta - a múltat kergette
S a jelenben épp a magányt temette.
Fogta a kezedet, kezembe helyezte
Nyíló virágot ültetett szívembe
Pedig nem volt - csak pillanat csupán
S mégis más lett a világ ezután.
Mert szívemben örökre megmaradt
Hisz a barátságodat hozta a pillanat.

Válasz

Az életed egyszer élheted,
Sorsod útján végig kell menned.
Néha-néha úgy érzed,
Nem áll senki melletted,
De kérdezd meg az embereket,
Mindenkinek kell szeretet.
Ez a kincs mindennél többet ér,
Tanuld meg, hisz az ember egyszer él!"

Válasz

Unisex : A szív mágiája

A szerelem a szív mágiája
Pont , csupán
Nem kisebb, nem nagyobb
Hely, ami nincs,
sem a földön, sem az égben
elveszett rég
Hiába keresed, nem láthatod
Eltűnt a magasból, eltűnt a mélyből
Eltűnt az időből
És el a vérből
Vajon hol van?
Nem találod
Bármerre mész, bárhol várod
Utca, tér, sarok
Vagy álmok
Repülsz, zuhansz, szenvedsz érte
Napba nézel, sóhajtasz, sírsz
A Holdra nézve egyedül reszketsz
Félsz,
Egy kicsit meg is halsz
Könyörögsz
Oly kicsi pont vagy
Nem veszed észre
a szerelem benned van
Pont önmagadban
S megtalálod majd
felébredve egy új hajnalban.

Előzmény

Válasz

Peat Jr. & Fernando : Hiányzol!

Minden reggel egyedül ébredek,
nélküle fekszem, sötétek a fellegek.
Elment ő tőlem, messze jár.

Mégis várom, hogy egyszer visszatérj,
lüktet a szív, és örökkön érte él.
Elment már régen, mégis fáj!

Tudom azt, még, hogy visszatérsz!
Mondd azt nekem:csak értem élsz!
Minden nap, minden éjjel csak rólad szól!

Tudom azt, még, hogy visszatérsz!
Bízz bennem, mondd el, mitől félsz!
Minden nap, minden éjjel úgy hiányzol!

Annyi sok szép emléked itt maradt,
nem gondoltam volna, hogy más akart!
Elmentél tőlem, régen már!

Azt ígérted,örökre te és én,
hazugság:csak ez maradt a legvégén!
elmentél tőlem, elhagytál!

Tudom azt, még, hogy visszatérsz!
Mondd azt nekem:csak értem élsz!
Minden nap, minden éjjel csak rólad szól!

Tudom azt, még, hogy visszatérsz!
Bízz bennem, mondd el, mitől félsz!
Minden nap, minden éjjel úgy hiányzol!

Tudom azt, még, hogy visszatérsz!
Mondd azt nekem:csak értem élsz!
Minden nap, minden éjjel csak rólad szól!

Tudom azt, még, hogy visszatérsz!
Bízz bennem, mondd el, mitől félsz!

Előzmény

Válasz

Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem. Most úgy teszel, mintha, azután mégsem, és én nem nézek Rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. Mint egy perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is Rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek Veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye mindegy. Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból.
Csak rám ne nézz."

Válasz

Mért van az, hogy véget ér az álom,
S mi valóság volt többé nem találod?
Egyedül vagy újra, nem ölel át senki,
Pedig Te még tudnád Őt szeretni.
Aztán jön egy másik, de Te meg se látod,
Mert aki elment, még mindig visszavárod.
Mért van az, hogy Neked nem sikerül semmi?
Ő volt a mindened, s elengedted menni.


Nem mentél utána, s nem mondtad, hogy várjon,
S hagyod, hogy egy könnycsepp lefolyjon arcodon.
De az idő múlik, s kit nem látsz már soha, az halványul benned.
De a sors mostoha,hadba állítja, feltépi a sebet,
Szíved megint lüktet, repülnél feléje.
De ekkor egy kérdés villan az eszedbe:
Mért van az, aki elment nem jön többé vissza?
Csak az emlék marad, de az él mindörökre!

Válasz

Folyó köveit
Kaviccsá mossa
Fakuló évek nyomát tapossa
Apróra hullik a messzi távol
Látatlan látlak, lehetsz te bárhol

A parton állok
Alattam homok
Hullámzó emlék, elmosott nyomok
Új érzéseket a nap sem másol
Látatlan látlak, lehetsz te bárhol

Merengve nézem
Sétáló párok
Gesztenyés alatt most is rád várok
Unottan perdül levél a fáról
Látatlan látlak, lehetsz te bárhol

Gyengéd érintés
Átölel karod
Vágyó pillantás, Te is akarod
Érezlek most is, hívlak a mából
Látatlan látlak, lehetsz te bárhol

Válasz

Szeretlek, csak szeretlek.
A Mennyben és a Földön is, legyen szent a Te neved.
Mint mindennapi kenyerünket, úgy add magad nekem, most és máskor is.
Jöjjön el az én országom, ahol szerethetlek téged.
Hiába szeretsz mást, s ő is akar téged.
Legyen meg az akaratom itt lenn a Földön, mert én szeretlek akkor is, ha már nincs miért.
Ha már nem kell senki kölcsön.
Ha már tudják, ha már tudhatják mások is, én belehalok, tudom,
de mégis, de még akkor is, mert szeretni kell lemondva,
szeretni kell várva, összekulcsolt testek izzadt nyomorával.
Pedig jó lenne úgy, ahogy szeretném én, jó volna úgy, ahogy szeretnéd még.
Ne eresszük szerelmünk idő előtt sírba,
ne álljuk a gödör szélén, tehetetlen, sírva,
Pedig meg fogok halni, s te nem értettél semmit,
meg fogok halni, mert nem tudtam adni, nem tudtam adni
csak ennyit.
Nem tudtam mondani, amit kellett volna,
csak akartam élni, neked játszani, játszani, nem félni,
játszani neked a reggelt a nap első sugarával,
a reggelivel melyet ágyba hozok annak, ki kedvesem eljátsza.
Ahogy a földön, úgy a mennyben is,
te szeretsz mást, én szeretlek téged,
hogy engem fogsz szeretni, sohasem ígérted,
te nekem vagy, de ugyanúgy másnak,
Krisztusnak jó vagyok, de bohócnak gyáva.
Messze vagy, de legyek bárhol is, szeretlek,
Csak szeretlek akkor is,

Válasz