,,Csalardabb a sziv mindennel es veszedelmes.Kicsoda ismerheti azt?" (Jer;17;9)
-Bar ha szeretetre vagyunk is vigyazni kell mit mond a szivunk ,mert konyen becsaphat bennunket.

Előzmény

Válasz

Ő az Igazi!

“Hasított már beléd az érzés valakit megismerve, hogy “Ő az”? Érezted azt, hogy egy látahtatlan kapocs köt össze valakivel? Egy olyan kapocs, mely nem az ismeretségen alapul… nem azon, hogy régóta öszetartozol valakivel és megtanultad szeretni… nem… Arról az érzésről beszélek, mikor úgy érzed, mintha a másik feledet találtad volna meg… mintha szíved meglelte volna elszakított darabját. Ő az az ember, aki mindig is hozzád tartozott, csak eddig nem találtál rá… ő az, akit nem kell megimserned ahhoz, hogy szeress, mert a szíved már ismeri őt… Nem kérdezel, nem gondolkozol… csupán érzel. Nem félsz letenni kezébe lelkedet, nem félsz rábízni magadat, mert tudod, ha téged bánt, önmagát bántja… mert egyek vagytok… talán már azóta, hogy megszületett lelketek. Te Ő vagy, és Ő te! Két test, egy lélek… Ő az IGAZI!” (Maszat)

00aD0558nKe.jpg

Válasz

Elfogy az erőm
Feladom a harcot
Arcod
Nem keresem már
Megelégszem egy emlékképpel
S ha majd a hold a nap elé térdel
Elhullajtok egy könnyet
Magamért
Teérted.

005g0011qNo.gif

Válasz

" Mindig maradj a jelenben, mert minden hamisság a múltból vagy a jövőből érkezik. Ami elmúlt, elmúlt. Ne nyugtalankodj miatta, és ne hordozd teherként magaddal, mert lehetetlenné teszi, hogy igaz maradj a jelenben. " / Osho /

Válasz

(Ébren)rémálmom..

Szomorúság, mi szívemben van,
ember számára felfoghatatlan.
Lelkem kínzó gyötrelem éri,
szemem nem merem lehunyni.

Éjjeleket virrasztok ágyamban,
félek, valami történik álmomban.
Mintha meg lennék babonázva,
csak ülök az ágyamon várva.

Lassan lelkem megadja magát,
feladja a fölösleges csatát.
Szemem már piros a könnyektől,
arcom nedves a sós létől.

Egyszer csak becsukom szemem,
egy dal jut eszembe, mi gyönyörű.
A dallama úgy csengett fülemben,
mintha élő zene lenne, de nem.

A zene lassú volt és nem evilági,
hanem a túlvilág kántálása.
Számomra valamiért, gyönyörű,
megmagyarázhatatlan szépségű.

Egy rántást éreztem a vállamon,
felnéztem, nagyot csodálkoztam.
Anyám nézett le rám félve,
szemében aggódás tükröződve.

Csak álmodtam, ugye csak álmodtam?
kérdeztem könnyes szemekkel.
Anyám csak átölelt, nem beszélt,
gondolta jobb, ha nem beszél.
Molnár Balázs

Válasz

Fényképed mellett ülve...
Rád emlékezem...
A fájdalom a szót belőlem teljesen kiűzte...
S most csak könnyezem... könnyezem...

Összetört, érzékeny szívem...
Szemem a könnyektől ázik...
Nincs erőm arra hogy elhiggyem...
Lelked már máshol virágzik...

A mécses fényében...
Csendben rád várok... csak várok...
Emléked tovább él én bennem...
s mindent mi te voltál a szívembe zárok

Válasz

Hiányzik egy érzés, egy szó, egy élet.
Hiányzik minden, mi körülölelt Téged.
Kedves melegséged, óvó karjaid.
Szemed fénye, mosolygó ajkaid.

Te azért szerettél mindig, aki vagyok.
Amit Te adtál, mástól nem kaphatok.
Az égre nézek, hol egy csillag ragyog.
Tudom...őriznek Téged az angyalok.

Elmentél messzire, távol a világtól.
De szívemben emléked örökké lángol.
Perzselő tüze sokszor meg-megéget.
Teremtőm óvd Őt, csak erre kérlek.

Válasz

Búcsúzóul

A múltba visszatekintek, s valami fáj,
keresek valakit, aki nincs velem már.
Nélküle más az életem,ez sokszor fáj,
elment, itt hagyott, de valahol vár.

Titkokat őrzök, csendben emlékezem,
tudom milyen volt ha fogta a kezem.
Éreztük egymás szívének dobogását,
nem akartuk soha ennek elmúlását.

Csend borult az egykor vidám házra,
bezárult egy ajtó, lelkem olyan árva.
Kitekintek néha a zárt ajtók mögül,
látni akarom, de ez nem sikerül.

Pedig ott van,s gyakran oly közel,
emlékfelhőn jön, s azon is megy el.
Csillagpor hullik a felhő nyomában,
hullócsillagok közt, lelkem udvarában.

E csillagporból csillag nem születik,
de lelkünk emlékeimben újra találkozik.
Gondolatban ismét fogjuk egymás kezét,
vársz, várlak, s újra együtt leszünk.

Válasz

de Foucauld Károly

A SZAHARÁBAN
Magányos este. Mintha végtelen
vizek tavában lennék kis sziget:
nem ér el hozzám semmi zaj, se szó.
Nagyon nehéz. Ó, bár egy kis hajó
találna rám: egy jóbarát, egy lélek
és annyit szólna csendesen, megértlek!

ÍGY VAN
Milyen különös, hogy
mindig egyedül
maradunk ott, ahol
egészen mély az élet.
Elhalkul a szó is,
már csak a „nem értem”
vallomása suttog
bennünk, kicsinyre
zúzott magunkban,
Istenem – Isten –

Válasz

Mikor a "nagyhatalmak" a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,
MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt: ISTENEM MI ATYÁNK?!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a "rossz", támad, s tombol!
URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!...ez a versszak kiváltképp igaz..az elmult néhány hétre.. hetemre....s TUDOM,ki tette,, lapul..-mint ki dolgát jól végezte..(((

Válasz