Itt vagy

Nézz fel az esti égre, ha a nehéz napnak vége
és rád mosolyog egy csillag,
örül neked hogy itt vagy.
Szíved ajtaján dörömböl, meríts te is az erőmből.
Gondtalan most csak így lehetsz,
tiéd minden amit szeretsz.


Minden egyes napunk csak egyszeri csoda.
Használd ki minden percét, többé át nem élheted soha.
Minden egyes napunk csak egyszeri csoda.
Használd ki minden percét, többé át nem élheted soha.


Becsüld meg napjaid, nyisd ki bezárt ajtaid.
Engedj be minden érzést, érezd a pillanatféltést.
Nézz fel az esti égre ha a nehéz napnak vége
és rád mosolyog egy csillag,
örül neked hogy itt vagy.


Minden egyes napunk csak egyszeri csoda.
Használd ki minden percét, többé át nem élheted soha.
Minden egyes napunk csak egyszeri csoda.
Használd ki minden percét, többé át nem élheted soha ...

Válasz

Az élet elég rövid, mégsem gondolkodunk rajta,
Hogy ki az akit szeretünk, kinek segítsünk a bajban,
Ki az ki megérdemli, hogy imádkozzunk érte,
És ki az aki akár, egy mosollyal is beérte.

De az élet hamar elszáll, az emlékekkel együtt,
Az egyik nap még öleljük, másnap már temetjük,
Csak foltok maradnak, az érintések és képek,
De még homályosan is jól esnek a gyönyörű emlékek.

Vajon kik lesznek azok, akik majd emlékeznek rám,
Akik könnycseppet ejtenek, a sírkövem szaván,
Akik nem felednek majd, mert én olyan ember voltam,
Akit szerettek míg éltem, és szeretnek majd holtan.

Pedig nem csináltam semmit, egyszerűen éltem,
Ugyanúgy mint más, mindig csak reméltem,
Reméltem, hogy egyszer emlékem megmarad,
Lehet hogy én elmentem, de az élet tovább halad..

Válasz

Mióta nem vagy eltűnt lelkemből a fény,
Csenddé szelidültek bennem a dallamok,
Mindenben és mindenkiben Téged kereslek,
Gyakran nézek fel az égre,
Valami képtelen csodát várok szüntelen,
Csodát, amiben megnyílna az ég,
S a fényből előtűnve Te jönnél felém csendesen,
Mosoly lenne az arcodon,
Melyből ragyogna rám a szeretet,
Futnék, rohannék Hozzád,
S megfognám végre újra a kezed,
Tenyeredbe simítanám arcom,
Hogy érezzem bőröd bársonyát,
De érintésed helyett csak a szél símogat,
Az dúdolja fülembe az elmúlás dalát,

Lehunyt szemmel állok a dermedt némaságban,
Várom azt, ki tudom, nem jön soha már,
Aki elvitte ünnepeim fényét,
S aki nélkül olyan vagyok,
Mint egy szárnyaszegett madár.

19W08-13N-1.gif

Válasz

Éjszakai képek

A szép emlékeket őrzi nekem,
Hogyha este rávetül tekintetem,
Az emlékeket visszaadja.
- A Hold az én barátom és az éjszaka.

Rátekintek és sétára hív,
De nincs kivel, és elszomorít,
Pedig tudom, csak hívni kell,
És ott lesz velem, nem hagy el.

Nem maradok magányos az éjben,
Megkacagtat a napfényben.
Ez az egész csak köztünk létezik,
Rajtunk kívül mások nem érthetik.

Éjjel történnek a dolgok,
Amitől minden napom boldog,
Amiről tudom, nem szabad bánni,
És az emlékük sosem fog fájni.

71fK.jpg

Válasz

Amikor úgy fáj a hiánya,
hogy szavakba önteni sem tudod,
alig láttad még, de tudod, hogy létezik
alig érintetted, de lelked reá éhezik
kimondanád a szót,
de nincs reá szavad,
csak az érzés tombol belül,
ölelnéd, úgy, hogy ölelésed ölelésbe fonódik,
és akkor felszakad valami mindkettőtökben
a távolság, az idő már nem számítanak
vonzásban vagytok, hát eljött a pillanat
nézz egy pillantra a szemébe
és áldozd fel ezért a pillanatért
a legszebb álmodat!

Válasz

Csak nézlek, és arról álmodom,
Hogy majd hamarosan
ismét a kezed fogom
És mindig érzem
A virágot,
A tavaszt
A Csókokat
és az akác-mézet,mely
ÉGET

Válasz

Nagyon sok szép versekre találtam itt köszönöm !

Válasz

Most olvasott versed is szívemben marad örökké. Nagyon szép.

Előzmény

Válasz

Ezt az oldalt végig olvastam,de csak köszönet és csodálat száll feléd ezért a gyönyörű verseké.Marika.

Előzmény

Válasz

Ez annyira szép.hogy sírás nélkül ezt nem lehet el olvasni sírtam. mégis kétszer olvastam el. egy özvegy csak ezt teheti.Köszönöm.

Előzmény

Válasz