Ha rád tör a magány ne félj,
mindent áthat a remény.
Van fény az éjszakában
szíved bármelyik zugában.

Megleled pár kedves szóban,
egy boldog önfeledt mosolyban.
Reményt kapsz a csillogó szemektől,
Reményt az igaz, ölelő kezektől.

Bár kisértenek az eltűnt tervek,
a múlt dallamai láncra vernek.
Most az álom is hideg s kemény,
de ne feledd el, mindig van remény.

Ne fuss el, újra fel kell kelned!
A boldogságra újra rá kell lelned.
Hogy megleld utad, szinte mindent megér,
mert más boldogságot, lehet tőled remél.

3383324013_a0c48a2f72.jpg

Válasz

Ó, a könnyek ...

Furcsa dolog a könny...

Azt hiszed nincs összefüggés, mégis, mielőtt megérkezik, a torkod szorítja el és csak aztán érzed, hogy ott van már a szemhéjad mögött az első könnycsepp.

Először még csak a szempilláid között üldögél, mintha bizalmatlanul nézné, hová került.

Aztán ők szépen egymásnak adva végigterelgetik csukott szemed előtt, engedik, hogy helyet keressen magának.

Ahol alkalmasnak érzi, ott legördül.

Az első csepp mindig végigégeti az arcod.

Mindig.

Aztán a többi már szinte nézelődés nélkül követi az elsőt, csak szaladnak, peregnek végig az arcodon.

Nekik már megvan az útjuk.

Egy idő után már azt érzed, hűsítenek.

De ez csalóka ám, mert amikor így érzel, egy kicsit alábbhagy az áradat és elhiteti Veled, hogy a megnyugvás jön.

Pár pillanatra.

Aztán megint jön a hol édes, hol fájdalmas, de mindig torokszorító első csepp...

www.tvn.hu_12cbb6f021b9fac88acff984768a812f.jpg

Válasz

Érted sírunk....

Könnyek közt
Egy könny csepp mindig akad a szem alatt,
Legyen az boldog pillanat vagy gyászos hangulat!

Szívünkből fakadó érzések, miket ki mutatunk,
de van, hogy más nem veszi észre.

Bent fáj s ezt senki nem látja, csak én érzem.

Nincs rá gyógyír az ég sápadt nem kéken ragyogó,
a nap nem virít, csak pislákoló!

Álmatlan éjszakáim rossz érzést töltenek be lelkemben,
De nem látja ezt senki, mégis érzem talán,
Vigyázz rám valaki!

Lecsukó fáradt szemekkel bandukolok, hogy tudjam,
van e még utam ahova eljutok.

Nincs aki meg mondja s nincs ki meg mutassa hol van,
merre jár!

Gyertya koszorú ég tövig, de mégis látom az út végéhez ér,
Lassan minden újra él s egyszer talán mindez visszatér!

Válasz

Kell rád emlékeznem, most és mindörökké,
Nem lehetsz már velem soha-soha többé
Elmentél most tőlem, örökre elhagytál,
A sors akaratából egy szép emlék vagy már.
Mit tegyek nélküled, óh, mondd, hová legyek?
Hisz helyedbe már soha semit sem tehetek!
De én várni foglak, várni, amíg élek,
Erőt ad majd nékem a reményt keltő lélek.
Testetlen alakban itt leszel köröttem,
Vigyázó szellemed őrködik fölöttem.
Nem feledlek soha, ezt ígérem Neked!
Búra hajlott lelkem mindig egy lesz veled.
Bocsásd meg bűneim, s fogadd búcsúszavam,
És örökkön-örökké hallgasd hívó szavam.
Tekints rám az égből, vigyázzad léptemet,
Vigasztald még egyszer, csak egyszer a szívemet.
Legyen rajtam mindég vigyázó, szemed,
Pihenj békességben, míg ott nem leszek Veled!

Válasz

Nagyon szép varsek és mennyire igazak.

Válasz

Van idő mikor úgy érzed egyedül vagy,
Bárhogy gondolkodsz nem fog az agy.
Úgy érzed ki szeret nem áll melletted,
Ő is csak bosszant idegesít téged.

Pedig belül melletted van vigyáz rád,
Szeret téged és teljes szívből imád.
Még ha nem is mutatja és rád kiabál,
Nem gondolja komolyan mérge tova száll.

Igen kedvesem szeretlek imádlak nagyon,
Te vagy csak nekem ezen a világon.
Ne hagyjuk elmúlni ami szép volt,
Megváltozom mint egy borús égbolt.

Mely ha beborul haragos és sötét,
A nap láttán foszlik szerte-szét.
Olyan leszek mint a nap melege,
Mely felmelegít ha fázol remegve.

Én is így akarlak felmelegíteni szeretetemmel,
Azért hogy érezd szeretlek tiszta szívemmel.
Azért hogy tudd sose vagyok ellened,
Azt a szót szeretlek sokáig mondhassam neked.

Ígérem nem leszek borús felhő mely tombol feletted,
Mely dörög, villámlik és csak a jeges esőt zúdítja neked.
Melegséget adó napfény leszek mely felmelegíti tested,
Szeretlek Kincsem így akarok élni kedvesem veled.

Válasz

Van egy álom, egy test, egy barát, ami csak rád vár, és van egy szerelem, ami csak miránk.
Ha a szerelem egy láng, Te maga vagy az éltető tűz. Ha a csók egy virág, benned egész rózsakert nőtt. És lángoló rózsák csak az Édenkertben teremnek!
A szerelem beragyogja arcod, mert nem volt soha kudarcod. A szemed, ha rám tekint, boldogabb leszek, szerelmedért majd’ megveszek. Kedvesem, szeress hát, míg élek! Szívedből csak egy csipetet kérek.
Ha a csókok esőcseppek, tengert küldök neked. Ha az ölelések falevelek, erdőt küldök. Ha a szerelem örök az örökkévalóságot küldöm neked!
Nem kell a csók, nem kell a szerelem csak arra kérlek bocsáss meg nekem!
A szerelem olyan, mint a fa. Magától növekszik, mély gyökereket ereszt egész valónkba és néha tovább zöldül a szív romjain!
A szerelemnek áldása, hogy kettőnek a lelke egy! Ha külön él a két lélek, csak két holtest ölelkezik!
Te légy a tűz, te légy a kárhozat, te légy a szerelem egymagad. Te légy a boldogság, te légy a végzetem, te légy az álmom, te légy az életem!
A szerelem az élet. Ha elmulasztod a szerelmet, elmulasztod az életet!
Üzenet jött a széllel, egy szerelemről, ami nagy titok. Átölelt s fülembe súgta: csak a tied vagyok.
Miért fáj a szerelem, miért kell szenvedni érte? Majd ha minden elmúlik, megtudod miért sírtam érted.
Nem tudok aludni, remeg a szívem. Hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen. Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz? Megnyugszom, csak mondd, hogy szeretsz!
Nem tudom mi ez, de jó nagyon. Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha boldogság, ha tévedés ám legyen. Ha szerelem bocsásd ezt meg nekem.
Kicsi szívem kicsi álma, te vagy már a szívem párja. Szívem a szerelem lángjától ég, határ a csillagos ég!
Valahol mélyen a szerelem erdejében elhagytam a szívem! Bízom benne, hogy te megtalálod és a szívedhez láncolod örökre!

Válasz

Ha a szerelemtől forró szívemből küldhetnék most egy darabot, olyan melegség öntené el a szobád, hogy takaró sem kellene.
A szerelem egy selyemfonál, mely nagyon könnyen elszakad. Össze lehet kötni, de a csomó megmarad.
Ez valami csoda, mámor, hogy összehozott minket Ámor! Minden nyíl által, mit ő kilőtt, a szerelem bennem csak nőttön nőtt.
A szerelem olyan szép szó csak keresd, hisz oly jó. Ezt az érzést, amit csak akkor érzel, nem kérdés, csak akkor érted, ha már átélted!
Te légy a tűz, te légy a kárhozat, te légy a szerelem egymagad. Te légy a boldogság, te légy a végzetem, te légy az álmom, te légy az életem.!
Mit ér a nap, ha nem süt melegen? Mit ér a szív, ha nincs benne szerelem? Mit ér az éj, ha nincsenek csillagok? És mit érek én, ha a tied nem vagyok?
Az igaz szerelem olyan, mint az éjféli kísértet. Mindenki beszél róla, de csak kevesen találkoznak vele!
Miért nem lehet velem ki fontos nekem? Miért van távol a szerelem? Miért ilyen nehéz nélküle? Miért vágyok utána minden percben? Mindez rejtély csak várok, hogy teljen az idő s hogy minden álmom egyszer valóra váljon!

Válasz

Az égre nézek és a hullócsillagok záporában könnycseppek gördülnek végig az arcomon… a kívánság temérdek: Téged szeretnélek, mert Szeretlek, és félek, elveszítenélek!
Szeretnék az lenni, ki téged átölel, szeretnék az lenni, ki ajkadra csókot ad. Szeretnék az lenni, ki téged szeret, és ha én jelenteném neked az életet!
Szeretlek édes, szeretlek téged, szeretni foglak, amíg csak élek. Kezem reszket, szívem nehéz, szeretlek téged, ennyi az egész!
Gyönyörű álmom volt az éjjel, egy csillag szeretkezett a holdfénnyel. De ez nem álom, hanem valóság. Ott én voltam és te.
Igazán szeretlek, láthatod szememben. Igazán szeretlek, mindent feledve… Szeretem a szemed, mert láttam magam benne, s láttam, hogy én vagyok igazán szeretve!
Őszi éjjel álmodj csodaszépet. Álmodd, hogy megcsókol egy barna lány téged! Átölel karjával és azt súgja néked: Ugye nem haragszol, hogy szeretlek téged!
Ha szeretsz valakit, engedd szabadon. Ha visszajön hozzád, biztosan a tiéd. Ha nem jön vissza, akkor sosem volt a tiéd.
Ha valakit nagyon szerettél, elfelejteni nem fogod. Helyébe más jön, de őt szeretni már úgysem fogod.
Több vagy nekem, mint gondolod. Bár ezt érzed s tudod, lángoló szívem, mely érted dobog, szeret téged s örökké szeretni fog

Válasz

Világ voltál szívemben,
csillaggal teli égbolt,
kitöltötted lelkemet,
s mosolygott a vén Hold.

Te voltál a mindenem,
a szemem csillogása,
de elmentél, elhagytál,
most könnyes ragyogása.

Csillagtalan éjszakák
a nappalok is nékem,
emlékek közt vergődöm,
csak ennyi lett a részem.

Felemelem fejem,
úgy próbálok járni,
hazudok a szívnek,
hogy ne tudjon fájni.

Válasz