Az alaptalan esetekben (vagyis amikor a harmadik fél nem létezik, tehát a megcsalás csupán képzelgés) a párkapcsolat dinamikájában vagy a zöld szeműt vendégül látó lélek bugyraiban tapasztalható kisebb-nagyobb működésbeli probléma.

A féltékenységet Shakespeare nevezte zöld szemű szörnynek, és a jelző azóta is kíséri ezt az érzést. Féltékenységet akkor tapasztalunk, amikor valamit, ami a miénk, elveszni látunk. Vagyis veszélybe kerül saját territóriumunk épsége, és ez váltja ki belőlünk a féltékenység érzése által kiváltott különböző érzelmi motívumokat.

Nők és férfiak máshogy reagálnak, mikor a féltékenység szele megérinti őket. Mindez a hormonok táncára vezethető vissza: a férfiakban uralkodó magasabb tesztoszteronszint dühöt, haragot, agressziót szül, míg a nők lehangolttá válnak, és belesüllyednek a melankóliába. A férfiakban felébred a versenyszellem és a küzdeni akarás, a nőkre az értéktelenség érzése és az önbírálat jellemző. Nem véletlen, hogy a férfiak a régi korokban párbajra vitték a hőn áhított nő szerelmének kérdését – aki életben maradt, vihette a nőt. A mai módi a kocsmai verekedés. A nők inkább csendben szenvednek, néha a harciasabbak foggal-körömmel esnek egymásnak. De ez a ritkább változat.

A féltékenység olyan érzés, amely egyidős az emberiséggel, illetve már az állatvilágban is megfigyelhető. Közeli hozzátartozója az irigységnek, mégis más, mivel olyasmire irányul, amit saját tulajdonunknak vélünk: itt történetesen a kedvesünkről van szó. A féltékenység nem kímél sem időset, sem fiatalt. Freud szerint gyökerét egyenesen a kisgyermekkorban kell keresni, amikor is a kisgyermek tudat alatt szembesül a ténnyel, hogy az ellenkező nemű szülője felé nem irányulhatnak szerelmi érzései.

Akárhogyan is, nem lehet előle elbújni. Az olyan ember hajlamosabb a féltékenykedésre, akit életében már megcsaltak – hiszen a rossz tapasztalat elővigyázatossá, félőssé tesz és az elkövetkezendő párkapcsolatban is elég egy félreérthető mozdulat vagy jel, hogy az érzés vérszemet kapjon.

Gyakori, hogy olyan személyeknél alakul ki a nem ritkán túlzott mértékű féltékenység, akik úgy érzik, hogy soha nem kaptak elegendő szeretetet, figyelmet. Emiatt a partnertől is mindig több odafigyelést, szeretetet, törődést várnak (ami egy idő után a partnernek terhes lesz). Ám annyit adni nem lehet, amennyit elvárnak, így támadnak a kósza gondolatok, hogy „biztosan már nem szeret” és „alighanem van valakije”. Ezek a személyek még a jól működő párkapcsolatban is attól félnek, hogy az idillt egy harmadik fél megzavarja. Ez a félelem hamar átcsap féltékenykedésbe, és elővigyázatlanoknál minden különösebb erőfeszítés nélkül paranoid gondolatoknak adhatja át a helyét. Az érzés felbukkanásakor tehát érdemes azonnal elterelni a figyelmet, hiszen aki belelovallja magát ebbe a féltékenységbe, könnyen feneketlen verem alján találhatja magát. Nem véletlenül szokás mondani, hogy a féltékenység megmérgezi a párkapcsolatot.

Gyakran éreznek aránytalan mértékű féltékenységet azok, akik önértékelési problémákkal küzdenek. Akiknek folyamatosan az átlagosnál több visszajelzésre van szükségük azzal kapcsolatban, hogy partnerük szereti, tiszteli és megbecsüli őket, nem ritkán kerülnek a zöld szemű hálójába. Ugyanis egy idő után lehetetlen egy másik fél állandó önigazolásának részeseként szerepelni, ez nagyon kimerítő, illetve a mai rohanó világban teljességgel megvalósíthatatlan – bármekkora is a kölcsönös szerelem. Elég egy stresszesebb nap vagy egy húzósabb vizsgaidőszak, hogy a partner kicsit önmagával is törődjön, ami viszont az önbecsülésében korlátozott társ negatív érzéseit vonja magával.Az állandó megerősítésre váró személy egyszer-egyszer azt érzi, hogy ő már nem fontos, a kör pedig bezárul. „Már nem foglalkozik velem úgy mint régen, biztosan nem szeret, és van valakije” stb.

A kismérvű féltékenység mindezek mellett nagyon hasznos. Ha a szeretetünk olyasmire irányul, amelynek megtartásáért saját bevallásunk szerint is folyamatosan dolgoznunk kell, amelyet mások is csodálnak és elismerő tekintetekkel vagy szavakkal illetnek, az saját szemünkben is felértékelődik. Ha kedvesünket olyannak látjuk, aki mások számára is vonzó, tisztában leszünk a ténnyel, miszerint a szerelem ébrentartásán dolgozni kell. Az igyekezetet a kapcsolat hamarosan meghálálja és a kölcsönös megbecsülés és figyelem sem kerüli majd el.

De mit tegyünk, ha mégis elharapózik az alaptalan féltékenység?

Gyorsan keressünk segítséget. A munkamánia gyakran beválik, de csak akkor, ha a munkával töltött idő nem a szerelmünkkel töltött időből vesz el. Üres perceinkben foglaljuk le magunkat, találkozzunk a barátnőinkkel. Ne engedjünk az irracionális gondolatok és képi megjelenítések unszolásának, amelyek arra késztetnek, hogy párunkat más nőkkel félreérthetetlen helyzetekben vizualizáljuk.

Ne ellenőrizgessük párunkat, és még véletlenül se kérdezgessük tőle egyfolytában, hogy „Szeretsz még? Ugye nincs senkid?” vagy „Ugye van valakid?” Magára valamit is adó férfi hamarosan felveszi a nyúlcipőt, vagy önbeteljesítő módon tényleg felszed valaki mást.

Ha pedig semmi nem segít és a tornyosuló féltékenységi gondolatok beárnyékolják a kapcsolatot, ne szégyelljünk párterapeutához fordulni. A menthető párkapcsolatok megérik a fáradságot, a terápia segíthet a háttérben meghúzódó konfliktusok feltérképezéséhez, majd megoldásához.

Ne engedjük, hogy egy régóta ismert szörny romba döntse életünket, ha létezik megoldás.http://www.fokuszbanano.hu/test_es_lelek/parkapcsolat/2921/zoldszemu_szorny

- KJ - FORRÁS: