Szeretettel köszöntelek a Összetört lelkek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Összetört lelkek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Összetört lelkek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Összetört lelkek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Összetört lelkek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Összetört lelkek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Összetört lelkek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Összetört lelkek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Hideg januári reggel volt, amikor
egy ember megállt egy Washington DC-i
metróállomáson és
hegedülni kezdett. Hat Bach darabot
játszott összesen negyvenöt
percen keresztül. Ezalatt az idő
alatt több mint ezer ember fordult meg
az állomáson, legtöbben
a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.
Három perc múlva egy középkorú
férfi észrevette a zenészt.
Lelassított, és egy pillanatra
meg is állt, majd továbbsietett.
Egy perccel később a hegedűs
megkapta az első egydollárosát,
egy nő dobta bele a hegedűtokba
anélkül, hogy megállt
volna.
11 éve | Varga Zoltánné Marika | 2 hozzászólás
Élet utammindíg elfogadva jártam
Néha sokat kaptám ,máskor többet vártam
Néha eltévedtem hamis utak voltak.
Segítő angyalok mindíg vissza hoztak
Betegség súlyát sosem mérlegeltem
Hogy túl legyek rajta az Urat kérleltem
Ha mentem az úton volt,hogy kőre léptem
De nem a lelkem sérült csupán csak a térdem
Köszönöm a sorsnak az Úrnak az Égnek
Mindenkinek ,azt,hogy ma is vagyok és élek
Jó volna még kicsit vagy továbbmaradni
De,ha úgy adódna,tudjak elszakadni
Ez az ohajtásom,ha valóra válik
Talán nyugalmat ad ,még a túl világ is.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás